Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1928. évi működéséről és állapotáról (1929)
A) Jelentés Debrecen szabad királyi város múzeumának 1928. évi működéséről - V. A múzeum gyarapodása
21 A debreceni Kereskedő Túrsalat választmánya mult évi augusztus 6-án tartott ülésében hozott határozat szerint több mint 200 éves nagy múltjának gazdaság- és művelődéstörténelmi beccsel biró írott emlékeit, 18 darab privilegiális oklevelét, jegyző- és számadáskönyvét állandó megőrzés végett, letét gyanánt a Déri-múzeum kezelésére bízta. Szakkönyvtárunkban jelentős művészettörténeti értéket képviselnek a középkori kéziratokat, kódexeket az eredetiek színes hasonmásaiban reprodukáló francia kiadványok, amelyeknek előfizetési díját néhány év óta, néhai Déri Frigyes helyett, a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr vállalta el. E könyvsorozatból tavaly 10 kötetben, összesen 408 műlap érkezett hozzánk, mint állami letét. Számottevő szaporodása volt múzeumunknak hagyomány útján is. Néhai dr. Legányi Gyula orvos özvegye, Némethi Emma végrendeletének egyik végrehajtója, Hathy Kálmán, az egész hagyatékra vonatkozó bírói ítélet után kiadta múzeumunknak a reá testált művészi képet, Böhm Pál eredeti nagy olajfestményét, amelyet a művész a festmény hátára sajátkezűleg írott följegyzése szerint — debreceni barátjának, Doszpoly János kereskedőnek ajándékozott volt. Legányi Gyuláné egyike amaz özvegyi fátyolt viselt derék négy magyar úrnőnek, akiket a Múzeumi Bizottság hálából „múzeumalapító" címével megtisztelni érdemesnek tartotta. Legányiné neve mellé hadd kössem csokorba a másik három nagyrabecsült nevet is : Kovács B. Gyuláné Sárváry Róza, Németújfalui Simonffy Béláné és Csepei Zoltán Jánosné, minda ketten született Ludányi Bayak. A tragikus módon meghalt Szathmáry Zoltán hírlapíró barátunknak is az volt egyik utolsó kívánsága, hogy pedáns gondossággal gyűjtött, többnyire intim emléktárgyai a városi múzeumban találjanak menedéket. Özvegye, Stä'itzel Laura teljesítette a kívánságot. Számos jónevű írónak, színművésznek fényképe, kézirata, autogrammja, sok színlap, apró nyomtatvánv, há bo rús jelvény stb. jutott ezáltal a múzeum birtokába. Mult évi gyarapodásunk 3/ 5 része ajándékozásra esik. Ezt az eredményt mégsem tulajdoníthatjuk a helyi és a vidéki hírlapokban közölt buzdításunk sikerének. Alig vettük észre, hogy megmozdult volna a közönség, mikor felhívtuk, ajánlja fel a birtokában lévő helyi vonatkozású emlékeket, régiségeket, néprajzi tárgyakat a múzeumnak letét-ajándékképpen, akár pénzért is. Megtörtént az a furcsaság, hogy egyik szomszéd város kis hetilapja felhívásunk közlése helyett, olvasóit lebeszélni igyekezett, azzal a naiv érveléssel : ,,vétkezik az ősök emléke ellen az, aki régiségeit idegenbe engedi, vagy adja". Móra Ferenc, mintha erre a különös felfogásra is válaszolt volna, mikor a dunáninneni városok polgármestereinek debreceni kongreszHagyományok. Ajándékozás. Sesztina Jenő ngitaliója . |
