Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1926. évi működéséről és állapotáról (1927)
A) Múzeumi jelentés - I. Déri-múzeum építése
6 Debrecen művelődési életében élénk tevékenységet bonyolítson le. Az épület világítási és fényforrási szempontból is megfelel a múzeologiai kívánalmaknak. A bizottság csupán a múzeumőri lakást kifogásolja, miután absorbeálja azt a térséget, amelyet laboratórium, tudományos kutatás és feldolgozás céljára szolgáló helyiségeknek kellene fenntartani. Majdan a szomszédos bérházból jobban lehet gyakorolni a múzeumra kívánatos felügyeletet, mert onnét az egész múzeumra rálátás nyílik és egy múzeumi tisztviselő ott is mindig közelben kéznél lesz. A bizottság az anyag beható szemlélete és mérlegelése alapján egységes eszmei hátteret állapít meg a múzeum anyagának elrendezése és felállítása számára. Abból a múzeális elvből indul ki, hogy a tanító múzeumoknak egy egységbe kell foglalni az anyagot és olyan arányosításban tagolni, mint ahogy egy jól megírt könyvnek a fejezetei tagolva vannak. A tárgyak tehát nem öncélú tárgyak, hanem összefüggésükkel, egymást kiegészítésükkel és egymásutáni sorrendjükkel szerves egészbe kell kapcsolódniok, mert a múzeumokat látogató közönség így merítheti ki azokból a legnagyobb értéket. A Déri-múzeum épületében elhelyezendő anyag három csoportban fog kialakíttatni : a jelenlegi városi múzeum anyagából, a Déri-hagyatékból és állami letétből. Mind a három együttesen művelődéstörténeti anyagnak minősíthető. Múzeumi feldolgozásban lehetne arról szó, hogy hosszmetszeti formában, időrendben egymásután következő kultúrrétegek illusztrációjaként mutattassék be. Ennek azonban ellene mond részint az, hogy a Déri-gyüjtemény ilyen szempontból hézagos, Debrecen város gyűjteménye pedig egyenesen keresztmetszeti jellegű, mert inkább földrajzi, helyi vonatkozású kiterjedésben csoportosítható, vagy másodsorban tárgyi vonatkozásban. Ennek folytán a bizottság legmegfelelőbbnek tartja azt, ha a múzeum szakrendszere kultúrfokozatok szerint művelődés fejlődési menetben alakíttatik ki, ami a látogatót az emberi művelődés legalsóbb fokától átvezeti a legmagasabb minőségig, a kőbaltától Munkácsy remekéig, a primitív élet eszközétől a művészet legszebb virágáig. Ezen szakrendszer mellett való állásfoglalás annál is inkább szerencsés, mert az anyag természetéhez úgyszólván teljes egészében igazodik. A városi múzeum anyaga végig vezet bennünket a praehistoriától a népvándorláskorabeli kultúrfokon át a néprajzi anyag ősfoglalkozásainak ó-koriszerü tárgyain keresztül a népi iparhoz, innen belekapcsolódik a városi kisipar termékeihez, a céhrendszer emlékeihez és alkotásaihoz, ezek pedig együttesen feltalálhatók az egyházi műemlékek és a polgári élet dokumentumai között. Ugyancsak ezen művelődési fokozatok tetején találjuk a művészet és irodalom emlékeit (Csokonai-szoba, színészet stb.) és ehhez minden nagyobb átmenet nélkül lehet kapcsolni a kegyeleti emlékeket (Thaly-szoba. 48-as
