Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1926. évi működéséről és állapotáról (1927)

C) A debreceni-látóképi bronz-kincs

34 gyarság 3—4 falut is telepített az egykor bővizű völgy partjain. Három falu templomának vagy kápolnájának helyét még felismerhettem. De jóval előbb is tanyáztak itt különböző népfajok. A hegyesi Rickl-tanyáról nemrég kapott múzeumunk egy római edényt, amelyet valamelyik barbár törzs hagyott emlékül. A Jóna- és Kertész-tanyákon gyakran fordít fel az eke őskori cserepet. A Bőr-féle peceparti tanyán közel egymáshoz három kishalom emelkedik. Ezek vagy a hortobágyi szarmata jazyg halmostemetőkkel, vagy a még régibb eredetű ottani Halász-laponyagokkal egyidősek, amelyekben zsugorított temetkezést találtam. A látóképi bronzlelet pedig a bronzkori kultúrával élt ősember hagyatéka. Révész Imre tudományos érvelései Attila hunn király székhelyét is e tájon keresték. A találók által szétkapkodott lelet nagyobb részét gyermekektől szedtem össze, akik játékszereknek fogták be. — Tizennyolc darabot Bodnár Ferenc vasúti őr-, húsznál többet Kovács Sándor szomszédos kisbérlő gyermekeitől vettem meg ; néhányat a jelentést tevő Kovács József adott át. Két nagy karikát pedig az idén hozott be Szőke József útkaparó. Ezzel a talált tárgyak száma ötvenöt részint ép, részint töredék darabra emelkedett. Túlnyomólag közönséges ruházati és dísztárgyak ; szerszám és fegyverféle alig van köztük. (L. IV. és V. táblákat.) E kisebb számú csoportba tartozik egy füles tokosvéső. Rovátkos, duzzadt pereme alatt Y alakú, párhúzamos bordázat díszíti. Szélesedő éle ívesen hajlik. E tokos vésők a magyarországi bronzkor III. korzsakának első felében (Kr. e. 1500— 1300) lépnek fel,

1 de még a IV. korszakban is uralkodó forma új változatokkal.

2 Egy kisebb bronz töredék a kiválólag magyarországi tipusú csúcsba futó peremes véső darabjának látszik ; de már fiatalabb az előbbinél. Egy késpenge-töredék és pár fűrészpenge egészíti ki a lelet szerszám-csoportját. Különösebb jelleggel nem birnak. A fegyverzetet egy tőr vagy kard töredékes markolata képviseli. Formája a kard-markolatok egyik legelső tipusát mutatja. Egyenletesen tömör, sima, díszítetlen, ovális keresztmetszetű, dúdoros korongban végződő. Reinecke az ilyen markolatú kardokat a magyar bronzkor II. periódusából valóknak tartja, amikor általábanvéve kardok először jönnek használatba.

3 Ez a korszak a Kr. e. XV. századdal végződik. Mint mondám, a Látóképnél ékszer és dísztárgy került elő legtöbb. Van köztük igen egyszerű, 9—12 cm. átmérőjű nyitott karika, amelyek inkább lábon, mint a karon, avagy egymásba 1 Árch. Ért. XIX. 249. 1. 2 U. o. 324. 1. 3 U. o. 242. 1.