Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1926. évi működéséről és állapotáról (1927)

A) Múzeumi jelentés - IV. Ásatások

17 A böszörményi urak örömmel fogadták tervünket, de kijelen­tették előre azt is, hogy a találandó régiségekhez az ő múzeumok tart jogot. Mi e kikötés ellenére is múzeumunk feladatának tartottuk, hogy a tervezett próbaásatásban részt vegyen ; azt a magunk tapasztaltságával és hozzáértésével vezessük, mégha munkánk, fáradságunk és költségünk ellenértéket csupán azok­ban a közvetlen megfigyelésekben találjuk is meg, amelyeket eredményes ásat᧠esetén, jól felszerelt sír vagy sírok feltárásá­nál tehetünk. Az ásatáshoz szeptember 10-én Sőregi János ment ki, tarsolyában négy munkásnak egy napi bérével és saját ellátása költségével. Erdős Imre gazda megengedvén az ásatást — köszö­net érte —, másnap Sőregi H. Fekete Péter igazgatóval hozzá­fogott a munkához és olyan szerencsés volt, hogy az említett aranyfüggő lelőhelyéhez közel húzott kutató árokban egy honfoglaláskori lovas magyarvitéz meglehetősen ép és teljes fegyver­zettel, lószerszámmal eltemetett csontvázát hozta napvilágra, másnap, vasárnap délelőttre. A szót most átadom Sőregi Jánosnak : ,,A honfoglaláskori lovasvitéz lelőhelye Böszörmény váro­sától északnyugati irányban, légvonalban mintegy 11 kim. távolságra a Tisza-Polgár felé vezető műút északi oldalán fekvő Erdős Imre-féle tanya és pedig a tanyai lakóház északkeleti sarkától ugyanazon irányban 140 m. távolságra emelkedő ter­mészetes, 3—4 m. magas homokdomb, amely száraz ér meder partján fekszik és a tanya felé széles gerincben nyúlik el. Ezen domb tetején nyitott homokbánya nyugoti széle mellett hú­zott D-i irányú, 8 m. hosszú kutató árok hozta felszínre a lovas-sírt. A csontváz iránya Ény—Dk. arccal napkelet felé nézve. A kinyújtóztatott, hanyatfekvő, erőteljes csontváz 130 cm. mélyen feküdt. A koponya összeomlott. A jobbkéz a medence­csonton pihent, míg bal alsó karjának csontjai abnormis hely­zetben feküdtek, amennyiben végei a felsőkar feléig nyúltak. Egykor kettétörött jobb alsó lábszára görbén összenőve görcsös forradást mutatott. A lólábszárcsontokra helyezett lókoponya a vitéz bal alsó lábszárcsontja mellett, orrával a vitéz felé feküdt. (L. I. táblát.) Mellékletei : 1. Vaskard, egyenes hegyben végződő, egyélű, kissé lehajló keresztvassal és végefelé keskeny ülő markolat­nyúlvánnyal. A kard a jobbkarra fektetve éllel befelé, markolatá­val a vállon pihent. Egész hossza 84 cm., ebből a markolatnyul­vány 9 cm., a penge legnagyobb szélessége 4 cm., a keresztvas hossza 10 cm. 2. Yasnyílhegyek a felső lábszárcsontok között, nyeles levélformájúak, 3 db. heggyel a medencecsont felé, a negyedik ellenkező irányban, egymással összerozsdásodva. Egész hosszúságuk 15 cm. E mellékletül adott nyílhegyeken 2

Next

/
Thumbnails
Contents