Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1926. évi működéséről és állapotáról (1927)

A) Múzeumi jelentés - IV. Ásatások

17 A böszörményi urak örömmel fogadták tervünket, de kijelentették előre azt is, hogy a találandó régiségekhez az ő múzeumok tart jogot. Mi e kikötés ellenére is múzeumunk feladatának tartottuk, hogy a tervezett próbaásatásban részt vegyen ; azt a magunk tapasztaltságával és hozzáértésével vezessük, mégha munkánk, fáradságunk és költségünk ellenértéket csupán azokban a közvetlen megfigyelésekben találjuk is meg, amelyeket eredményes ásat᧠esetén, jól felszerelt sír vagy sírok feltárásánál tehetünk. Az ásatáshoz szeptember 10-én Sőregi János ment ki, tarsolyában négy munkásnak egy napi bérével és saját ellátása költségével. Erdős Imre gazda megengedvén az ásatást — köszönet érte —, másnap Sőregi H. Fekete Péter igazgatóval hozzáfogott a munkához és olyan szerencsés volt, hogy az említett aranyfüggő lelőhelyéhez közel húzott kutató árokban egy honfoglaláskori lovas magyarvitéz meglehetősen ép és teljes fegyverzettel, lószerszámmal eltemetett csontvázát hozta napvilágra, másnap, vasárnap délelőttre. A szót most átadom Sőregi Jánosnak : ,,A honfoglaláskori lovasvitéz lelőhelye Böszörmény városától északnyugati irányban, légvonalban mintegy 11 kim. távolságra a Tisza-Polgár felé vezető műút északi oldalán fekvő Erdős Imre-féle tanya és pedig a tanyai lakóház északkeleti sarkától ugyanazon irányban 140 m. távolságra emelkedő természetes, 3—4 m. magas homokdomb, amely száraz ér meder partján fekszik és a tanya felé széles gerincben nyúlik el. Ezen domb tetején nyitott homokbánya nyugoti széle mellett húzott D-i irányú, 8 m. hosszú kutató árok hozta felszínre a lovas-sírt. A csontváz iránya Ény—Dk. arccal napkelet felé nézve. A kinyújtóztatott, hanyatfekvő, erőteljes csontváz 130 cm. mélyen feküdt. A koponya összeomlott. A jobbkéz a medencecsonton pihent, míg bal alsó karjának csontjai abnormis helyzetben feküdtek, amennyiben végei a felsőkar feléig nyúltak. Egykor kettétörött jobb alsó lábszára görbén összenőve görcsös forradást mutatott. A lólábszárcsontokra helyezett lókoponya a vitéz bal alsó lábszárcsontja mellett, orrával a vitéz felé feküdt. (L. I. táblát.) Mellékletei : 1. Vaskard, egyenes hegyben végződő, egyélű, kissé lehajló keresztvassal és végefelé keskeny ülő markolatnyúlvánnyal. A kard a jobbkarra fektetve éllel befelé, markolatával a vállon pihent. Egész hossza 84 cm., ebből a markolatnyulvány 9 cm., a penge legnagyobb szélessége 4 cm., a keresztvas hossza 10 cm. 2. Yasnyílhegyek a felső lábszárcsontok között, nyeles levélformájúak, 3 db. heggyel a medencecsont felé, a negyedik ellenkező irányban, egymással összerozsdásodva. Egész hosszúságuk 15 cm. E mellékletül adott nyílhegyeken 2