Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1925. évi működéséről és állapotáról (1926)

A) Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1925. évi működéséről és állapotáról - IV. Kutatómunkák és kirándulások

9 tulajdonos engedelmével Zoltai és Sőregi két ízben, augusztus 31 — szeptember 1., 2. és szeptember 21—26. napjain kutatás alá vették az ondódi sírmezőt, mely az eddigi megfigyelés szerint a tanya udvara déli részén terül el. Ezideig 25 sírt tártunk fel. A sírok nem egészen szabályos sorokat alkotnak ; másfél-két méter mélységűek és észak-nyugati irányban vannak ásva; vagyis a holtak feje a sír észak-nyugati végében fekszik. A legtöbb halottat szegénymódra temették el ; de még ezek sírjait is gyakran bolygatva találtuk. A sírbeli melléklet rendesen egy-egy vaskés, vascsatt, meg a lábak mellett kisebb emlős állatnak, szárnyasnak pár darab csontja. Azonban néhány sírból jellegzetes díszítésű szép bronztárgyak is kerültek elő : griffes, indás szíjvégek, lemezes csattok, csüngős taggal ellátott boglárok, szárnyas függesztők, vagyis peckek ; azután néhány gyöngyös fülbevaló, és egy karperec. A bronzleletek között feltűnést kelt egy figurális díszítésű szíjvég, amelyen kétszer ismétlődik macskafejű guggoló állaton ülő nőalak, mindkét kezében valami csavaros tárgyat, avagy leveles ágat, virágfélét lobogtatva. Hasonló díszítés a nagyszentmiklósi aranyserlegek lovas motívumaiban. a brünni híres szíjvégen és Csallány Gábor még nem publikált újabb ásatásai során előkerült szíjvégen jelentkezik. Nem kisebb érdeklődésre tarthat számot két lovassírunk ugyanezen ondódi temetőből. Kantárra való bronzboglárokon, jellegzetes formájú kengyelen, zabián kívül mindkét sírban talált ívesen hajló, összenitelt páros vaspántak különösen megragadják a régész figyelmét. Több ok szól amellett, hogy ezek a kettős pántok nyeregkápa vasalására készültek. Hampelnek a korai középkori emlékekkel foglalkozó nagy munkája még nem ösmer hún-avar időből való nyeregalkatrészt, bár a nyereg létezését e turáni népeknél valószínűnek tartja. íme, Ondód e feltevéshez tárgyi bizonyítékokat szolgáltat. (I., II. Tábla.) Az ondódi temetőbeli ásatás eddigi eredménye is úgy különösen Debrecen város Múzeumára, mint általában a hazai régészetre nézve azzal a jelentőséggel bir, hogy a Szamos, Tisza, Berettyó, hármas Kőrös által határolt országrészen először innen kerültek elő nagyobb számmal, rendszeres ásatásból hún-avafkori sírmellékletek. Debrecen város Múzeuma, a debreceni kollégium régiségtára, a szabolcsi Józsa-múzeum, sőt a Nemzeti Múzeum is ezideig erről a területről és ebből az időből csak szórványos leleteket mutathattak fel. Az ondódi temető ásatását folytatni fogjuk. Tavalyi ásatásunk idejében Molnár Károly, Sesztina Jenő, Gáli Jenő tanyabirtokos és Tokaji F. bérlő urak részéről élvezett vendégszeretetért e helyen is köszönetet mondunk. Búcsú a Dobozy-temető Méliuszdombjától. Múzeumunknak évek óta jó kiadós lelőhelye, valóságos kincsesbányája szűnt meg a mult esztendőben. A cegléduccai öreg temető