Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1921. évi állapotáról (1922)

Folytattuk államsegélyből május 3—7. napjain a hortobágyi csárda szomszédságában észrevett népvándorláskori temető feltárását. Ez azonban kevéssé váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Néhány szegénytartalmú sír került elö egy-egy ételtartó edénnyel, kisebb-nagyobb fűzérnyi üvegpaszta gyönggyel és igénytelen vaskéssel. Jóval sikeresebb volt a Berettyóújfaluhoz tartozó Herpály pusztán, Földvár nevű hatalmas halomban szeptember hó 5—10. napjain rendezett ásatás, Déri úr költségén. A Földvár, kanyargó ér partján, terra-mare-szerű őstelepnek bizonyult, amelynek rendszeres feltárása a neolithböl a bronzkori műveltségbe átmenő idők emlékeinek dús sorozatát hozná napfénfre ; a halom rétegzetes felépülésén tehető észlelések is jelentősen előbbre vinnék a magyar Alföld őskoráról való ismereteinket. Már a mi öt napi próba ásatásunk is egy észak—déli irányban vájt, két méter széles, 26 méter hosszú kísérleti árokkal számos csont- és agancs-szerszámon, ép- és töredékes, díszített és díszítetlen edényen, kevés kő-, még kevesebb rézeszközön kívül, egy sodronyalakú, 9 gramm súlyú aranyékszerrel jutalmazta fáradságunkat és költségünket. Elismerés és hálás köszönet a Földvár tulajdonosának, ifj. K. Gacsó Sándor szentpéterszegi kisgazdának, aki példás készséggel engedte meg, hogy ott ássunk ; sőt bármely lelethez való jogáról is, a múzeum javára eleve lemondott. Munkánkat egyébként is hathatósan segíteni, támogatni buzgó volt, amiben vetélkedett véle Tardy György herpályi földbirtokos az ő ösmert vendégszeretete által. Dr. Ecsedi István ugyancsak Déri úr megbízásából és költségén, főként népművészeti és halászati ős eszközök után kutatott és gyűjtötte ezek készítését, használata módját és mester szavait. ' E végből július 14. és november 6. közt, majd megint 1922 január 7—9-én, rövidebb és hosszabb kirándulásokat tett a Tisza mentén, Abádszalóktól fel Dombrádig egyfelől, Vásáros-Naménytól Záhonyig másfelől, úgy a Bodrogközén és Sátoraljaújhelyig fáradságot nem kímélve, vasúton, gyalogszerrel, szekeren és csónakon, a halászés pákász-élet eredetiségét tanulmányozva. Útjáról mintegy 40 drb különböző halász szerszámot hozott haza. Különösen a bodrogközi Cigánd és Nagy-Rozvágy községek közt elterülő ősmocsár, az ú. n. Pallagcsa környékén, hol a susogó nád erdők tisztásain még ma is az ősi állapotokra emlékeztető kolokánok libegnek a vizek sima tükrén : pákászoktól, halászoktól jellegzetes, kezdetleges szigonyokat, dörzsöléssel primitiv tűz gerjesztésre használt galy-darabokat; lápi nád-kút jelzőt és azonfelül sok érdekes adatot gyűjtött össze régi halászati módokra vonatkozólag. Továbbá .gyűjtött néhány fazekas művet, gyékény-, szalma-, vessző-fonatokat, ezekhez való szerszámokat és szép mintájú cigándi szőtteseket. Saját múzeu-