Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1918-1920. évi állapotáról (1921)

III. A múzeum XVI. évi jelentése 1920-ról

13 retetbői, egyszersmind a magyar ifjúság mívelési eszközéül", határozottan kikötvén, hogy a Déri múzeum minden időkön keresztül Debreczenben, tudományos egyetemmel is biró eme nagy magyar városban tartassék fenn csorbítatlan épségben. Déri Frigyes úgy általános emberi, mint magyar nemzeti művelődéstörténeti szempontból roppant becses gyűjteményét, amelyet ő hazafias kegyelettel, a művelt ember szépérzékével, csiszolt ízlésével, tudásával és bizonyára nem közönséges áldozatkészséggel halmozott össze és amelyet enyagi korlátokhoz kevésbé kötött bőkezűséggel gyarapít most is, — íme még életében nemzete közkincsévé lelte. Meri ő megérni és élvezni akarja azt a tökéletes boldogságot is, amelyet annak látása, tapasztalása szerez, hogy miképen alakul át az ő elvégre is múlandó egyéni energiája a nemzeti művelődés tartós, kiapadhatatlan, örök hajtó erejévé, erélyévé, közintézménynek szánt múzeuma által. Igazi self-made-man-re vall az a tisztes, komoly becsvágya is, hogy az ő nagyszerű alkotása, a Déri-múzeum, ne más hátán lakó zsellérként teljesítse magasztos hivatását. Tehát ismét milliókat szánva e célra, saját költségén monumentális külsejű, mintaszerű berendezésű, állandó hajlékot is építtetni a Déri-múzeumnak eltökélett szándéka, még pedig, hogy az intézmény műveltséget terjesztő hivatásának annál inkább megtelelhessen, a város szívében, — mindenki által bármely időszakban, könnyen elérhető helyen ; és olyan méretben, hogy az új épület a város már meglevő, egyéb rokoncélú kultúrintézményeinek : a városi múzeumnak, a közművelődési könyvtárnak is kényelmes otthont adhasson és minél elébb, amint a nehéz körülmények csak megengedik. Imé a debreczeni közművelődési házról majd két évtized óta szövögetett ábrándjaink épen akkor, amikor nyomorúságos helyzetünkben már azt hittük, hogy annak építése kéklő messzeségbe távolodott el, váratlanul közeli jövőben látszanak megvalósulni. Akár a lokal-patriotizmus szívével érezzük, akár az egész magyarság agyával mérlegeljük Déri Frigyes elhatározásának jelentőségét, nagyszerű ajándékának szinte felbecsülhetetlen értékét : iránta a legmélyebb hálát kell éreznünk és tőlünk a legszebb köszönő szavakat érdemli meg. Illő, legalább rövid visszapillantást vetni még arra is, miképen jutott Debreczen város Déri Frigyes fejedelmi ajándékához. 1920 május 9-én a Bika-szálló termében tartott nemzetgyűlési választási pártgyűlésen Haller István közoktatásügyi miniszter beszédéhe beleszőtte azt az örvendetes hírt is, hogy egy műbarát milliókat érő műkincseket ajánlott fel a magyar kormánynak ; ő (t. i. Haller István) pedig rajta lesz, hogy az ajándék Debreczennek jusson. Nem sokkal ezután a miniszter hivatalos leiratban is értesítette a városi tanácsol,közölvén bizonyos feltételeket,amelyeknek teljesítése mellett, a most már meg is nevezett Déri-gyűjteményt Debreczen város kapja meg. E föltételek egyike volt, hogy a gyűjeménv legszebb darabjait a fővárosban lévő állami mú-