Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1916.és 1917 évi állapotáról (1918)

A múzeum gyarapodása

Iö régibb — 1658—1684. évi számadásait. Ezzel foglalkozó értekezése megjelent az általa szerkesztett Debreczeni Képes Kalendáriom 1918. évi XVIII-dik évfolyamában ; ezután külön lenyomatban is. A múzeum gyarapodása. A múzeum múlt évi gyarapodása számra nézve igen jelentékeny ; minőségre nézve is kielégítően értékes ; annyival inkább, mert bátran elmondhatjuk, hogy a szerzemények aránylag kevés kivétellel, helyi vonatkozásúak. Túl vagyunk azon a kisded koron, amikor minden behozott ódonság kapós volt s ha másért nem, már csak azért is illőnek tartottuk köszönettel elfogadni, hogy a szíves ajándékozó érzékenységét meg ne bántsuk. Ajándéktárgyak most már nem is dominálnak annyira leltári könyveinkben, mint az első évek folyamán. Ennek azonban nem csupán az az oka, hogy mi is válogatóssá lettünk, hanem az is, hogy a kamrák, padlások a régi lomoktól meglehetősen kiürültek ; az értékkel biró holmira pedig a kevés műveltséggel biró külsősori polgártárs is ráismer. Egyegy régiségtől, vagy néprajzi tárgytól a tulajdonosa már nehezebben válik meg ; ha megválni kész, többnyire túlbecsüli azt s a múzeumot — olykor álszeméremből — elkerülve inkább régiségkereskedőnek kínálja. Múzeumunk az elmúlt esztendőben 2833 darab tárggyal gyarapodott. Ebből 1016 ajándék. 1 állami letét, 1816 drb. vétel útján jutott birtokunkba. A szaporodásnak kétharmad része a könyv- és oklevéltárra esik ; ennek is nagyobb felét teszik a vételek. (1956 darabból 1043 a vétel.) A szépművészeti tárnál 44 darab szaporodásból 11 az ajándék és 33 a vásárlott. Az iparművészeti tárnál csak 13 darabot kaptunk ajándékul ; ellenben 76-ot pénzen vettünk. A régiségtárnál 54 orb. az ajándék, míg 309 drb. vásárlott. Még nagyobb az aránytalanság a néprajzi tárnál, ahol 26 drb. ajándékkal 355 drb. vétel áll szemben. Ezt a jelentékeny vásárlást pedig a kapott tekintélyes államsegély tette lehetővé. Mert azt, amit a város gyarapítás címén évenkint ád, különféle kezelési fentartási és egyéb dologi kiadások most már úgy elnyelik, hogy abból a szorosabb értelemben vett gyarapításra évről-évre kevesebb, alig 2—3 száz korona jut. Ásatásaink az elmúlt esztendőben sem voltak, az osmeretes gátló körülmények miatt. Már pedig ezentúl, kiváltképen a régiségtárnál rendszeres ásatásoktól remélhetjük a további fejlődéshez vezető legjobb módot és alkalmat. A nyúlási katonai gyakorlótér, mint lelőhely, az elmúlt évben ismét magára vonta figyelmünket. Honvédek lövészárkok ásásakor ezen a területen az anyagszertártól északra,