Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)
Függelék - Néprajzi tanulmányok a Hortobágyon
48 szorult, hogy nyakának állást adjon, viselője hátát pedigmelegítse. Lábbeliül bocskort használtak a pásztorok, mert ez kevesebb munkát igényel és a bőr, helyben van. A bocskorkészítés nagy virágzásnak indult városunkban is úgy, hogy a XVI. században meghonosodó csizmadia mestereknek csak kétszázados harc után sikerült a bocskortermelőkel és vargákat a városi tanács és a tímárok segítségével legyűrni. Fövegtil a pásztorok eleinte bőr anyagot használtak, de a túlságos meleg idő csakhamar a nemez süveg készítését tette szükségessé. Mind a báránybőr sapka, kucsma, mind a lószőrből készült nemez süveg, karimás volt és ezt a karimát hideg, vagy szeles időben a fülükre húzták. Legújabb korban hatalmas szélű kemény nemez kalap váltotta fel a süveget, mely télen-nyáron egyedüli viseletté vált. E kalap praktikus, mert egyfelől esernyőül szolgálván, nem ereszti nyakba az esővizet, másfelől a hideg széltől is mint egy tető védelmezi az illetőt. A lovasok felszerelését illetőleg nagy hasonlóságot találtam az ázsiai pásztorok és a mieink között, sőt díszítéseik nagyban megegyeznek a középázsiai népek díszítéseivel, melyeket a Zichy expeditio tárgyi néprajzi gyűjtésében szemlélhetünk. Az étkezés, ruházat egyes darabjainak nevét tekintetbe véve megoszlanak a vélemények. Sokan azért, mert sok szó a hazai szláv nyelvekben és a környező nyelvekben is előfordul, és mivel a szlávokat már a magyar honfoglalás itt találja, azt szeretnénk következtetni, hogy ezeket a szavakat, illetőleg tárgyakat a szlávoktól kölcsönözték a magyarok. Kisebbségben vannak azok, kik Vámbéry-ve\ élükön a török hatást vallják, míg nagyobb rész az ugor-rokonság révén nem akar a maga igazából semmit sem engedni. Én azt hiszem, hogy ezek a szavak, eszközök ősi turáni eredetűek, ebből kerültek át a szláv nyelvekbe, ha nem tőlünk is, de abban az időben, mikor a szlávok még a turániakkal szomszédok voltak és velük évszázadokon keresztül érintkeztek, a hatás kétségtelenül megvolt. Tény az, hogy honi pásztoraink az évezredes kulturáramlat közepette is megtartották az ősi jelleget és midőn a mostani élet végcsapást mér rájuk, szeretném összegyűjteni, ha lehetséges, rekonstruálni az emlékek nyomán az elhaló életet ; ezzel tartozunk fajunknak, tartozunk a tudománynak. E tárgyak holt anyagának földolgozása és összevetése más idegen népek pásztorainak életével fogja megadni a debreczeni múzeum néprajzi tárának értékét és jelezni fogja ennek óriási fontosságát. Dr. Ecsedi István.
