Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

Függelék - Hol feküdt az ohati apátság?

38 a Godolyahát, melynek viszonylagos magassága 4, tengerszin feletti magassága pedig 96 méter. Valószínű, hogy a Godolyahát az Anjoukorban erdősterület volt s a rajta tanyázó szarvasoktól nevezték Szarvasbereknek. Innen elébb a Patahalma nevű helyhez vezetett a határvonal. Ilyen nevű halom nincsen, sőt halomhoz hasonló semmiféle emelkedés sem található most a Godolyahát és a Völgyes két ága között fekvő nagy darab földön, kivéve azt a felső diluvialis lerakodású barna-homok dombot, melynek szintén 96 méterre emelkedő legmagasabb pontján a csegei Nagymajor kastélya épült. A helyszín megfigyeléséből úgy sejtem, hogy hajdan még egy kúpalakú hatalmas halom állott a dombtetőn ; ezt azonban a kastély építésekor lelapították. Én ezt a már eltűnt halmot tartom az ánjoukorbeli Patahalmának, melyet a fentebb idézett debreczeni tiltakozás a Határossal kapcsolatban együtt említ. A határjárók nyugatról jővén keletfelé, magok mondják, hogy elébb érték a Patahalmát és csak azután jutottak el a F ej értóhoz. A mai Sólyomhalom tehát, mely még messzebb, két vízeren is túl fekszik, nem azonosítható a Patahalmával, amint Végh képzelte. Végh azt hiszi, hogy a Völgyes egyik északi ága mellett emelkedő Sólyomhalomról Sulymostónak is (!) hívták, ,,sőt azt is megengedi, hogy egykori neve Fejértó is lehetett valamikor". Nos hát bizonyos, hogy az 1336-beli Fejértó nem más, mint az 1248-beli és a mai Völgyes nevü nagy medence, melynek nvugoti végét a magánlevéltár 1780 körüli térképe is Fejértónak nevezi. Nádasait a határjárók megkerülvén, fordultak délfelé. A nádasok pedig csak az Óesahalom táján szűnnek meg úgy, hogy félig-meddig száraz lábbal kelhettek át a határjárók az ott két ágra szakadó Fejértón, másként Völgyesen. Azután az Árkuson mentek keresztül,

1 a Derzs nevű föld körül vagy emellett haladva pedig nyugoti irányban ballagtak. Végh szerint a határ a Karjuház és a (kissé messzefekvő) Dunahalom között ment keresztül a Derzs-föld felé. A magánlevéltár 8. sz. térképe pedig a csegeiek ellen praetendált földek határát a Sólyomhalomtól a Mélyföldes halmon keresztül a Fejérnádtű fokáig déli, onnan pedig, az Árkuson átkelve, nyugoti irányban a Parajosnak vezeti. Végh itt már megközelítette a helyes nyomot ; ellenben a magánlevéltár térképe messze eltávolodott attól. Én azt tartom s úgy látszik, Végh is így fogta fel az 1336-beli határjárás értelmét, hogy a derzsi-egyház földje akkor még nem tartozott Ohathoz, tehát ez a határjárás nem is terjedhetett ki reá. Több körülmény szól Derzs-egyház különállása mel1 Az Árkus a Völgyes vizét levezető árok, mely 6—7 kilométernyi távolságra természetes és igen széles mederré változik. Zámon alul a Hortobágyba szakad.