Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

Függelék - Hol feküdt az ohati apátság?

36 IV, Lehetőleg hű fordításban idéztem ezen három határjárásról fennmaradt szöveget. A benne előforduló, nyelvészeti szempontból is érdekes helynevek közül több ma is él a nép ajakán, némelyek pedig elenyésztek, amint 1650 — 1660 között teljesen elpusztult maga Ohatfalva is ; a hozzá legközelebb eső község régi lakossága pedig száz évvel később a vallási türelmetlenség üldözései miatt elhagyta ősi tűzhelyeit. Nem csoda tehát, ha a középkori határjárásokon sokkal később élők itt-ott nem tudtak egykönnyen eligazodni és a szomszéd birtokosok között az elmosódott, bizonytalan határok miatt olykor villongások törtek ki. Láttuk, hogy már 1336-ban sem voltak világosak Ohat ősi határjelei, majd az 1341. évi határjárásnál is nem oknélkül biztosították Ohati Miklósék unokaöccsüket a szomszédos birtokosok és lakosok részéről támadható határfoglalások ellen. Űjabb kutatásaim során is számos adatot találtam arról, hogy az Ohat urává lett Debreczen városa, meg a Csege birtokába lépett Vay család között 1743tól 1828-ig tartó viszálykodás és barátságos kiegyezéssel végződött pörösködés dúlt a bizonytalan határok miatt. A nagy pör irataival nem ösmerkedhettem meg, csak néhány följegyzés

1 és két olyan térkép került a kezembe, amely a szóban forgó határperről is tájékoztat.

2 A pör tulaj donképen a Morotva déli szélén elhúzódó keskeny földszalagért^ s a Völgyes tájékán is bizonyos darab földért folyhatott. Ügy sejtem, hogy a debreczeniek, talán épen az idézett 1336. évi határjárásra támaszkodva, jóval nagyobb területhez is jogot formáltak, különösen a Nagymajor és a Kecskés puszta felől. Megtetszik ez a magánlevéltár 8. sz. térképéről, melyen a praetendált területet a Godolyaháztól keleti irányban a Sólyomhalomig, és onnan délnek a Nagymély földeshalomig húzott, sárgával színezett egyenes vonal határolja. (L. a mellékelt térképen.) Keményen hangsúlyozom, hogy maga a Nagymajor, ahová Végh helyezi az ohati apátságot, kívül esik az imént említett sárga színű vonalon, vagyis Csegéhez tartozónak van feltüntetve. Másik, igen fontos bizonyítéka ezen térképnek, hogy meg1 Relatio. 1743. 105. 1. — Jegyzőkönyvek : 1774 : 212., 362. ; 1776 : 363., 365., 370. ; 1777 : 115., 125. ; 1778 : 189., 211. ; 1780 :471. 1. ; 1792 : 588., 602.1. mind Debreczen város levéltárában. Fassiók a csegeohati határra nézve 1782. Fase. Inquisitionum. V. act. Nr. 12. és 1793. Fase. 9. 205. Szabolcs vármegye levéltárában. 1 Egyik Debreczen város magán-levéltárának 8. sz. a. Ohatot és Zámot ábrázolja. Évszám nélkül. Kádár F. mérnök másolta, valószínűleg elnyűtt régibbről. — Másik az egyházkerületi levéltárban. A csegei határnak Yay Miklós birtokában állott déli részéről, Csiszár Mihály geométra által 1787-ben végzett felmérés alapján.