Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

VI. A pásztorélet tanulmányozása

26 E kirándulásokon, az ohati Kisszigeten (a majortól nyugotra) népvándorláskori temető, az ohat-cserei út mentén úrnatemető, a Völgyes partján a Dunahalom körül vagy római-kori telep, vagy római-kori temető, a városi téglagyárhoz bevezető út baloldalán szintén római-kori barbár temetkezés nyomait ismertük fel. VI. A pásztorélet tanulmányozása. A magyar nomád pásztorélet legklasszikusabb területét, a Hortobágy pusztát a közel jövőben olyan átalakulás éri, hogy az egykor híres, a magyarság nagy ősfoglalkozásának sok eredeti, primitív hagyományát, szokását fenntartó pásztorélet meg maradt halvány emlékei ha egyszerre meg nem szűnnek is, úgy átformálódnak a Hortobágy felé rohamosan közeledő modern gazdasági fejlődés következtében, hogy nem sok idő múlva árnyékát sem látjuk a múltnak. Első sorban és különösebben Debreczen város Múzeuma feladata az elmúlás veszedelme előtt álló ősi pásztorélet emlékeinek megmentése. Minthogy a pásztor és a földmívelő nép életmódja szorosan összefügg a földrajzi tényezőkkel, az időjárással : épen ezért e vidék pásztor-, általában népéletének megértéséhez mindenekelőtt a földrajzi objektumok megfigyelése és értékelése szükséges. Erre irányult dr. Ecsedi István múzeumőrünk vállalkozása, amelyre őt nem csupán intézetünk hivatásának teljes átérzése és saját ambíciója, hanem a Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának és az Alföldkutató bizottság elnökének biztatása is erősen sarkalta. A kutatások és tanulmányozások jelentőségére való tekintetből a Nemzeti Múzeum Néprajzi osztálya Ecsedit anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette. Egyfelől kellő számú fényképező lemezt bocsátott rendelkezésére, másfelől bőséges útbaigazítással látta el. Bár a tanulmányozás központja a Debreczenhez tartozó Hortobágy puszta volt, nem voltak mellőzhetők a vele egyforma felépítésű, szorosan összefüggő ama legelők sem, amelyek délen a Nagykúnságba, északon, keleten a Nyírségbe mennek át s nyugoti határukat a Tisza alkotja. Ezeknek tekintélyes részét, pásztortanyáról pásztortanyára menve, már a múlt nyáron bejárta Ecsedi, a földet és pásztorságot, a pásztor élet minden nyilvánulását megfigyelve és följegyezve. Százötvennél több fényképe van a pusztai életről, a pásztor élet néprajzi tárgyairól pedig, amelyek Múzeumunkban már is gazdagon képviselvék, a tanítóképezde legjobban rajzoló növendékeivel, közel 100 darab részben színes rajzot készíttetett. Ezenfelül az arc.haeologus érdeklődését is igyekezett kielégíteni, amikor mindenütt gyalogszerrel tett barangolásai közben több halmos