Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1912. évi állapotáról (1913)

Függelék - C) Ásatások a hortobágyi Poroshátoa

58 az I. és II. számú temetőhöz közel, délkeletre, s a IV., V. sz. temetőtől északkeletre, az úgynevezett Kos-földön mutat, ahol egy hosszú földhát 92 méter magasságot ér el. Az itt tanyázott s ide temetkezett nomádok csak ezen a két „hátas" vagy „telkes" területen találhattak olyan helyet, ahol árvizek ellen is némi biztonságban érezhették magokat. Az I. sz. temető szélén valóban reá is bukkantam egy tüzpadra, alig 30 cm. mélyen, amelynél hihetőleg azok a barbárok melegedtek, akik halottaikat itt a közelben hantolták el. A múlt évi ásatásokkal az I. és III. sz. temetőt egészen, a II. számút is egy nagyobb és két közepes halom kivételével szintén egészen feltártuk. A IV. csoportból öt, az V.-ből két halom került felásás alá. Ugy, hogy az 1911-ben feltárt 16 sírhalommal együtt ezideig nyolcvannégy halmot bontottunk ki. Keserű csalódással tapasztaltuk, hogy sok-sok idővel ezelőtt, valószínűleg a temetést követő évtizedekben vagy században valamennyi sírt feldúltak és kifosztottak. A legtöbb sírból még a csontokat is kiszórták, úgy annyira, hogy ép csontvázat egyetlenegyben sem találtunk. Legfeljebb némely sírban a lábszárakmaradtak eredeti helyükön. Az ilyenek rendesen egyegy kisebb edénnyel s a bokák körül sorakozott temérdek gyönggyel jutalmazták fáradságunkat. Egyetlen sírban sem találtam egynél több edényt. A II. halomcsoport 1911-ben feltárt 8. sz. nagyobb halmából előkerült apró cserepekről, amelyek terrasigillata s más, szintén korongon készült hamvasszürke és téglaveres színű, jobb kivitelű, valamint szabadkézzel formált barbár edények töredékei, alig volna bizonyítható, hogy ugyanazon egy sír mellékleteinek maradványai. A túlnyomólag ép állapotban megmentett edények, a II. csoport 19. sírjabeli kivételével, amely igen durva mívű, csonka kúp alakú, füstös csuprocska, korongon készültek s a római provinciális fazekasok műhelyeiből kerülhettek az ide temetkezett barbarusok birtokába. Ez ideig e temetőkből 31 darab, korongon készült kis edényünk van. Ezeknek épen fele veres, vagy sárgásveres színű, illetőleg ilyen színűre van égetve ; egyiknél-másiknál élénk piros, gyantás bevonó anyagot is használtak, amely azonban csaknem mindenütt lemállott. Más 16 edény sötét, még inkább pedig hamuszürke színű. Némelyiknél a firnises bevonást szintén meg-