Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról (1911)
Jelentések halmok megásatásáról - VI. A sárrétudvari Balázshalom
44 szán háromezernél több szekér földet szállítottak be a faluba ebből a hatalmas halomból, melynek kimenetelemkor már •csak középső része volt meg 180—200 kb. méter terjedelemben. Mire az elöljáróság megtudta, a község lakosai lassanként ezt a földtömeget is elhordották, úgy, hogy mikor okt. 13-án Eötvös Károly főjegyző biztatására ismét Udvariba mentem, a 7—8 mtr. magas, hatalmas halomnak már csak a helyét találtam. Még be sem gyepesedett 60 méter átmérőjű kerülete világosan kivehető volt. Velem volt Simon István debreczeni tanító is, aki a Nemzeti Múzeum számára Udvariban 1894-ben a templom mellett lévő iskolák udvarán meg a^ Feyendp-k-halm 0 1" 1 . .^árrm* Árpádkori sírt bontott ki. 1 Elébb én is ezeken a helyeken ásattam; csak harmadnap, a hét legutolsó napján fogtam a Balázs-halom helyének felkutatásához. A kör közepén 6 m. hosszú, 3 m. széles árkot ásattam. Ötven cm. mélyen ugyanolyan színes, csíkos lenyomatok mutatkoztak, amilyenekről a hortobágyi pipáshalmi és papegyházai ásatás ismertetésénél szóltam. Simon István debreczeni és Báthori Gábor udvarii tanítók a tanúim, hogy pontosan kelet-nyugoti irányban leterített tarka pokróchoz hasonló színes agyagfelület tárult elénk, amelynek hossza 3 TO, szélessége 2'60 m. volt. E szőnyegszerű síkon 30—40 cm. széles fehér, fekete és rozsdaveres sávok húzódtak keresztül; a keletfelőli szélen pedig keskeny vörös és barna csíkok látszottak. Egyetlenegy helyen, a tér északnyugoti negyedében pár tenyérnyi helyen szenesedés nyomait vettem észre, amelyek kisebb fadarabok elégetéséből származhattak. Ellenben a színes lenyomat többi része, imént megnevezett tanúimban is azt a föltevést ébresztette, hogy a tarka csíkokat valószínűleg a hullát takaró szőnyeg okozta. Gyapotba göngyölve néhány felvágott agyagrögöt hazahoztam. Szakértők górcsövi és vegyi vizsgálatai nagyobb világosságot deríthetnek e kérdéses leletre. Felemlítem azt a megfigyelést is, hogy a körülbelől 8 • méternyi terület nem vízszintes, hanem északról délre lassan lejtő hepe-hupás sík volt. 1 Arch. Ért. Ujf. XIY. 217 — 220.
