Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról (1911)

Jelentések halmok megásatásáról - V. A hortobágyi Kantira és szásztelki halom

irányban fektetett, nagyon elporladt csontvázat s mellette balfelől felismerhetetlen alakú kis vasdarabot leltem. Kopor­sónak vagy fával való kibélelésnek semmi nyoma. A szomszé­dos lapanyag üres volt. Hozzáfogtam a 6. számú tumulus ki­bontásához is. Azt azonban, részint a szikes föld kemény­sége, részint a rendelkezésre állott idő elmúlása miatt félbe kellett hagynom. A talaj egyébként erősen kevert volt. A szétszórtan fekvő hortobágyi kisebb halmok felbontása aránylag könnyen megy. Nagy költséggel nem jár s úgyszól­ván mindig hozzáférhetők. Baj inkább az, hogy nehéz munkás­kézhez jutni; most is, az őszi mezei dolog miatt, októbernek csak második hetében kaptunk napszámosokat a hevesmegyei Nagyivánról. Ezúttal októker 10., 11-dik napján megint az Árkus partján vettünk elő egy halmot, a hatalmas Kettős­és a tavaly megásott Bajnokhalom közelében : a Kandra­halmot vagy másként Féllaponyagot. A Kandra átmérője északról délnek mérve 40 ; keletről nyugotra, ahol az Árkus medrébe ereszkedik, 38 m. Magas­sága 1'70 m. Tetején horpadások látszottak, amelyek kincs­keresőktől származtak. A halom kerületének pontosan kimért közepén, északtól 30°-ra eltérő 8 m. hosszú és 2 m. széles árokkal mentem a halom belsejébe. Az árok közepén, 1.30 m. mélyen, magánosan álló emberi alsó állkapocs akadt elébünk. Ettől délre 2 80 méter­nyire az árok vége felé, 1.20 m. métyen egy csomóban, vésett vonalakkal díszített edénydarabokat s obsidiánszilánkot vet­tem észre. A cserepeket itthon összeillesztvén, félgömb alakú, csaknem egész tálat kaptam belőlük. A vörhenyes égetésű tálat valamely barna festékkel vonták be. Külsejét mélyen barázdált vonalak szimmetrikusan oly módon lepik el, hogy azok a kissé behorpasztott fenék körül négy ágú csillagot, a csillag körül pedig szalagdíszt és zeg-zugos csíkot alkotnak. Merőlegesen azon pont alatt, hol az emberi állkapcsot találtam, a halom tetejétől számítva 1.75 m. mélyen, egy­másra hányva emberi és lócsontok feküdtek : koponya darab, kéz- és lábcsontok, a ló félpofacsontja, négy lábszára és A hortobágyi Kantira és szásztelki halom.

Next

/
Thumbnails
Contents