Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1910. évi állapotáról (1911)

Jelentések halmok megásatásáról - II. A hortobágyi Papegyháza

39 észlelt lenyomatok itt is mutatkoztak az egymástól elváló földrétegek szemben levő lapjain, csakhogy e lenyomatok fekete és barna színűek voltak. II. A hortobágyi Papegyháza. Papegyháza, amint e névből következtetni lehet, hajdan egyházas község volt. Területe azonban emberemlékezetet haladó idők óta Máta-földjének, vagy tágabb értelemben a hortobágyi pusztának alkotó része. Úgy vélem, hogy azon falvak közül, amelyek a hortobágyi puszta területén állottak, leghamarább Papegyháza pusztult el. Okmányilag is csak egyszer említtetik, az Árpádok kora vége felé : IV, Béla királynak az egri egyház részére 1262-ben kiadott oklevelében mint a Hortobágy vize mellett fekvő „villa Popeghaz" fordul elő.

1 Végh Kálmán Mátyás a „Hortobágyi apátságok" című értekezésében Papegyházát e vidék monostoros helyei közé sorozza. Bizonyos, hogy későbbi oklevelekben nem fordul elő. A legrégibb pápai tized jegyzékek sem szólnak róla. Neve mégis fenmaradt sok száz esztendő * változásai és viszontagságai között is „papegyházi telek" és „Papere" elnevezésekben. Papere egyik legnagyobb vize a hortobágyi pusztának ; a Hortobágy folyóból ágazva ki, harmadfél kilométer hosszú, széles és mély medret vájt a puszta sík területén. Jobb oldalán, folyásának csaknem a közepe táján fekszik a „papegyházi telek", a környék legmagasabb része, akácerdőcskével koszorúzottan. Az erdő északkeleti sarkán, éppen az ér mellett, kis laponyag domborodik. A pusztai lakók vélekedése szerint e helyen állhatott a papegyházai templom ; véleményüket a laponyag kövér füves mezején szétszórt tégladarabokkal támogatják. Idei munkarendünkbe felvettük volt a papegyházai árpádkori templom helyének felkutatását is. Abban a reményben tehát, hogy a templom fundamentumát és cemeteriumát megtalálom: sátrat ütöttem ezen a minden járó úttól félre eső, elhagyott, magános laponyagon, ahonnan a legközelebbi 1 Fejér Gy. : Codex dipl. Regni Hung. Tom. 4. Vol. 3. 41.