Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1909. évi állapotáról (1910)

Jelentések múzeumunk 1909. évi ásatásairól - III. Ásatás az egyeki szőllőskertben

40 48—50 mm. Mindegyiken széles nyúlvány, mely a hátsó oldal felé visszahajlítva a ruhára való felerősítésre szolgált. Bronzkori telepekről több analógiáját ismerjük. Reinecke ezeket a tövises korongokat a magyarországi bronzkor utolsó szakaszából származtatja.

1 — Tekercses henger, gömbölyű huzalból, hossza 9 mm. — Tőr, fűzlevél idomú, alig észrevehető gerinccel ; hossza 12 cm ; legnagyobb szélessége 32 mm. Tövén egy kerek s egy négyszögletes fejű szögecs, amelyeknél fogva valamikor csont vagy fa nyélhez erősítették volt. — Ismét más tőr, de amelynek csak gerinces pengéjének középső, meg alsó része a tövével együtt maradt meg. E lelet erősen magán viseli a hullaégető máglyatűz alaktalanító hatását. — Még inkább látszik ez más bronzdarabokon, melyeknek eredeti alakjok felismerhetetlen. Nem urnában, hanem a puszta földben, ahová valószínűleg feldúlt urnákból kerülhettek, — leltem egy szárnyas, köpűs nyílhegyet, a köpűn lyukacska és ezzel szemben kurta pecek. A nyílhegy hossza 26 mm. Ugyancsak urnán kívül leltem 86 mm. hosszú hengeres bronztekercset, háromélű huzalból. Analógiája Hampel id. munkájában a LXXXVII. Tábla 12 ábrája. Végül igen szépen patinázott /"\ alakú lemeztöredéket, — hosszoldali szélein vékony vonalak futnak végig. Pénzen vettem Bagoson egy bronzkést. Ezt az eladó Dómján István pár évvel ezelőtt kiirtott bagosi erdőben, fa tövén találta. A bronzkori késeknek Hampel által megállapított második változatához tartozik.

2 Pengéje töve ugyanis megnyúlik s ennek a háromszor átlyukasztott széles nyúlványnak egyik oldala válvúszerűen mélyítve van, hogy a nyélnek reá erősített fa vagy csont lemezét annál jobban megfogja. Az aklákból kettő most is benne van. Pontokkal s holdsarló alakú vonalkákkal díszített pengéjének hossza 145 mm., legnagyobb szélessége 20 mm. A nyél-nvúlvány 55 mm. hosszú és 13 mm. széles. A sírokban lelt edények részletes leírását, terjedelmessége miatt nem nyomathatjuk ki ; különben is a laikus közönséget, amelynek kedvéért adjuk ki első sorban Jelentéseinket, ez a szakszerű ismertetés nem érdekli. Inkább áttérek az egyeld ásatásra. Leírásából ismét csak az összefoglaló részt közölhetjük. III. Ásatás az egyeki szőllőskertben. (Bronzkori urnatemető.) A régészek tudják, hogy a Tisza holt medre mellett fekvő Lajdumegyei Egyek mennyire hálás talaja a kutatásnak. Mégis rendszeres ásatások eddig ott nem történtek. Ennek okát a helyi körülményekben leljük. A község egyrésze hosszú ideig megült, jelen1 Árch. Ért. XIX. évf., 246. I. X. T. 1-6. és 251. 1. s Hampel id. m. 111. k., 58. 1.