Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1907. évi állapotáról (1908)

Zoltai Lajos múzeumőr jelentése Méliusz Péter sírja kereséséről

62 Balogh Ferenc úr szerint is van alapja, hogy t. i. vájjon nem felírat nélkül hengerítették-e a Méliusz sírja fölé? Csakugyan Bod a Tymbaulesben, Weszprémi is, aki pedig annyi római és más síremlék legendáját jegyezte fel, épen e miatt nem közlik Méliusz sírfeliratát. Holott Weszprémi még 1774-ben látta a reformátor sírkövét. Megengedjük, hogy — amint Révész Imre véli, csak hagyományra támaszkodva írta ezt az Orvosok életrajzában. De a szájhagyomány sok dolgot biztosan tud. És ki tudná annak ellenkezőjét bebizonyítani, hogy vájjon nem épen ez a hagyomány, ennek a néptudatban folyton élő hagyománynak kegyeletes érzése mentette-é meg épen ezt a névtelen síremléket a többinek elpusztulásától ? Úgy hogy aligha a véletlen eredménye, hogy ez mind máig ily épen megmaradt. Hunyadi Ferencz hallgatása e sírkőről nem tekinthető ellenbizonyítéknak. Végül a sírkő anyagát és alakját kell véleményem támogatására felhozni. A névtelen sírkövet keményebb kőzetből faragták, mint a Komáromi Györgyét, mégis kopottabb, az idő által inkább megviselt, mint emez ; aminek oka sokkal régibb volta lehet. Alakja is eltér a XVII. század második feléből való Komáromiés Bárányi-, valamint a XVIII. század második feléből való Domján-, Dobozi- és Domokos-szárkofágok alakjától. Keresztmetszete egyszerűbb ötszög ; emezeké díszesebb hatszög ; s míg emezeknek legalább egyik vége ferdére le van faragva, a Méliuszé függőlegesen ereszkedik le. Már e miatt is nagy kor választja el egymás-' tói a kétféle alakú síremlékeket. Több bizonyítékom nincs. Debreczen, 1907 deczember 2. Zoltai Lajos, az ásatásokat vezető múzeuraőr.