Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Kis Víg Miska üldözéséhez

veressel kivarrt magyar nyereg, két pokróccal és egy pár magyar kengyellel, valamint egy közönséges nyereg, fekete nyeregtakaróval, és egy bör nyeregszorító val. Sikeres szökésekor a kendőbe bugyolált holmival együtt a felsorolt nyeregszerszámokat is magával vitte. Mint fentebb írtuk, még két körözvényt is bevettünk forrásközlésünkbe, ám ezek nem Miskával, hanem két társával, a nádudvari Csiszár fivérekkel (János és Sándor) kapcsolatosak, akiket 1855. november 19-én „mint a tulajdonbiztosságra veszélyes egyének"-et ajánlottak a hatóság és az állampolgárok figyelmébe. A Miskával való kapcsolatuk az 1857. június 10-i nagyváradi körözvényből derül ki. János, a fiatalabbik fivér, 1857 nyarán már jól megérdemelt jutalmát élvezte a hajdúböszörményi fogházban, nem úgy Sándor, akit a körözvény - mint „ismeretes lótolvaj"-t - Kis Víg Miska bandájának a tagjaként említ. A híradás szerint a 41. életévét taposó férfinak Miska és Lengyel Samu mellett része volt az O'sváth által elbeszélt tetétleni rablógyilkosságban! Megtudjuk még, hogy Miska és Lengyel Samu időközben Pércsen (valószínűleg Vámospércs) kézre kerültek, a szökésben levő Csiszár viszont egy zsebtolvajtársasággal éppen Berettyószentmártonban jelent meg a közelmúltban, így feltehetően a térségben tartózkodik. Mindez azért is érdekes, mert e hír nagy valószínűséggel a betyárok után nyomozó helyi jegyző szemfülességének köszönhetően került a nagyváradi parancsnokság tudomására! A körözvények alapján tehát Miskának alig másfél éven belül legalább három alkalommal sikerült megszöknie a hatóság kezéből. Körözvények lévén, azokban személyleírás is található, ami ugyancsak a kutató és életrajzíró munkáját könnyíti meg. Valószínű, hogy Szűcs Sándor nem olvasta ezeket az értékes forrásokat, annál is inkább, mivel a vaskos kötetei az egész tiszántúli betyárvilág történetének kiapadhatatlan kincsesbányái, így a bennük szereplő adatok feltétlenül felbukkantak volna a tudós néprajzkutató munkáiban, akár O'sváth örökbecsű leírásai. Nos, nem így történt, viszont az adatközlők által adott leírás - szerintük éppen a termete miatt kapta a „Kis" ragadványnevet" - nagyon hasonlít a körözvényekére, melyek viszonylag alacsony, de zömök, erős termetű, izmos férfiként írják le. Kék szemű, kerekded ábrázatú, fehér bőrű férfi volt, szabályos arcberendezéssel, orral, szájjal és állal, ép, egészséges fehér fogsorral és hosszú, gesztenyeszín-barna hajjal. Szakálla nem volt, de bajsza igen. Érdekes egyébként, hogy 1855 nyarán még sűrű barna bajuszt viselt, de az 1856. december 19-i szökése után már kis szőke bajszúnak írták! Különös ismertetőjele, hogy a háta közepén egy barna, szilvaforma jel volt. Csak az anyanyelvén (magyarul) beszélt. 1

1 Szűcs i. m. 18. 92