Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Kis Víg Miska üldözéséhez

Amikor az O'sváthtal kapcsolatos kötetekhez szükséges adatgyűjtés, illetve szerkesztői munka zajlott, nem sikerült adatot találnunk a jegyzőből lett csendbiztosnak a közbiztonság helyreállításában végzett 1860 előtti munkájára.

1

0 Ezért érthetően sajnálattal vegyes örömmel fogadtuk, amikor alig néhány hónappal a bihari kötet megjelenését követően egy olyan hivatalos okirat került elő, mely éppen a berettyóújfalui jegyző közreműködését támasztja alá a Kis Víg Miska és társai utáni nyomozásban! A forrás előkerülése után tervbe vettük a betyárbanda tevékenységének módszeres feltárását is, munkánk viszont éppen az átvizsgálandó iratanyag hatalmas mennyisége miatt meglehetősen lassan haladt előre. Miközben egyre több új és eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert adat került elő a betyárbanda tevékenységéről, szembesülnünk kellett vele, hogy éppen a gazdag adathalmaz miatt egyelőre nem vállalkozhatunk a téma összefoglalására. Ezért jelen közleményünkben egyelőre csak az O'sváth Pál jegyző által Berettyószentmártonban lefolytatott nyomozásához kapcsolódó korabeli iratot, illetve annak mellékleteit kívánjuk bemutatni. A Kis Víg Miska utáni „nyomozásunk" elején kis kitérőt tettünk a korabeli hírlapok és rendőri híradók világába. Úgy véltük, hogy érdemes lenne átnézni a korabeli rendőrségi lapokat, hiszen O'sváth elbeszélése alapján Miska valóban a Tiszántúl akkori legkeresettebb bűnözői közé tartozhatott, a tetétleni rablógyilkosság pedig már akár országosan is ismertté tehette nevét. Az önkényuralom idején megjelenő rendőrségi híradók közül a bécsi kiadású Polizei-Blatt (Rendőrségi Lap) és a nagyváradi PolizeiAnzeiger (Rendőri Híradó) kecsegtettek eredménnyel. A két lapban, 1855-1857 között négy esetben bukkantunk rá Miskával kapcsolatos körözvényre, két ízben pedig bandája tagjaira. A körözvényekből kiderül, hogy Miska 1825-ben született, Sárrétudvariban, református vallású helyi család gyermekeként. Foglalkozására nézve csikós (pásztor) volt, és betyárkodása idején végig nőtlen maradt. Az első hírünk róla, hogy 1853ban lólopásért 6 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélték, amit a nagykállói (Szabolcs) megyei fogházban kellett letöltenie. 1855. július 4-én azonban, béklyójuk levétele ezután egy Kővári Gergely nevű álmosdi juhásszal együtt - akit házfeltörésért az elmúlt évben ítéltek el öt évre - megszöktek. Egyébként az előző napon a Szabolcs megyei Balkányból származó Kovács Károly is megszökött, őt még 1844-ben ítélték el gyilkosság miatt 12 évre. Körözésüket egyszerre adták ki. 1

0 1859 áprilisában választották meg csendbiztosnak, de az első rendőri minőségben írt jelentését 1860. február 18-ról ismerjük. O'sváth 2010/b: 73. 90