Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Siteri Robert: Hazafias dalcsokor és mezítlábas tornászcsapat (Adalékok a Bihar vármegyei ének- és tornaversenyek történetéhez)

A versenyek, mint a helyi társadalom eseményei A körzeti ének- és tornaversenyek a két háború között a vármegye lakosságának igen széles körét megmozgató, a legnagyobb léptékű rendezvénysorozatok közé tartoztak. (Hasonló csak a járási leventeversenyek rendszere volt ebben az időben.) A helyi közösség számára fontos és várt esemény volt évről évre ez a rendezvény. A szülők, illetve a döntéshozó helyzetben levő személyek esetenként nem csak passzív szemlélői, de aktív támogatói is voltak a rendezésnek. A versenyek lebonyolításának anyagi oldalához az egyes iskolák adományozókat - mai kifejezéssel „szponzorokat" - kerestek. A versenyeknek ugyanis voltak olyan költségvonzatai, amelyeket az iskolák (illetve a szülők) önerőből nem tudták felvállalni. Igen költségigényes volt például a csapatok formaruháinak beszerzése, elkészítése. A fenntartók, a községi és járási testnevelési bizottságok és a helyi pénzintézetek járultak hozzá - leginkább anyagilag - a rendezvények lebonyolításához. Például Berettyóújfaluban az 1928. május 13-i gyűlésén a presbitérium határozatában megbízta az igazgató-tanítót, hogy „20-25 szegény tanulónak tornatrikót és nadrágot beszerezzen".

3

7 Ugyanebből az évből a pénzadományokról tantestületi gyűlés jegyzőkönyvéből értesülhettünk. Ezek szerint a berettyóújfalui református egyház 117 pengő 90 fillért, a berettyóújfalui Hangya Szövetkezet 80 pengőt, az Angol-Magyar Bank berettyóújfalui fiókja 40 pengőt, a Debreceni Első Takarékpénztár 50 pengőt adományozott a versenyek alkalmából a református iskola növendékeinek tornaruha vásárlására. 3

8 Szintén tantestületi gyűlési jegyzőkönyv szól arról, hogy 1929-ben a Debreceni Első Takarékpénztár a tanulók tornaruhával történő ellátására 25 pengőt adományozott.

3

9 A „szponzorálás" hagyománnyá vált, hiszen 1940-ben is a tornaünnepélyi ajándékokat és jutalomkönyveket a helyi Hangya Szövetkezet fedezte.

4

0 Az adományozás módja és a nagyságrendje nyilván hasonló volt a többi körzetközpontban is. Mint már szó volt róla, a versenyeken részt vevő tanulók száma egy-egy helyszínen általában 300 fölötti volt. Ehhez esetenként többezres nézőközönség járult. A helyi érdeklődőkön kívül a „vidéki" csapatokat is elkísérték szülők, szurkolók községeikből (pl. 1934ben a Biharnagybajomban 2000 nézőről számol be a tudósítás).

4

1 Egy - szintén ebből az évből származó - berettyóújfalui tantestületi jegyzőkönyv bejegyzése szerint az igazgató arról beszélt, hogy a versenyeken a jövőben legalább 700 szék lesz szükséges).

4

2 A nézőszámot az eladott belépőjegyek számából pontosan meg lehetett állapítani. A jegyárakból a rendező iskola tantestülete határozott és a bevétel az iskoláé maradt. A nézőközönség igényeinek megfelelően háromfajta jegyárat alakítottak ki. így volt tribünjegy, ülőhelyre és állóhelyre szóló jegy. Néhány adat Berettyóújfaluból a jegyárakról és a bevételekről: 1930-ban a tantestület az ülőhelyek árát 50, az 3

7 1928. május 13-i gyűlés jkv. 97. sz. határozat. Berettyóújfalui református egyházközség presbitériumának jegyzőkönyvei 1922-1943. A Berettyóújfalu Református Egyházközség Irattára. 3

8 HBML VIII. 169/a 3

9 HBML VIII. 169/a 4

0 HBML VIII. 169/a 4

1 Bihar, 1934. június 28. 2. 4

2 HBML. VIII. 169/a 75