Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Siteri Robert: Hazafias dalcsokor és mezítlábas tornászcsapat (Adalékok a Bihar vármegyei ének- és tornaversenyek történetéhez)

hagyható figyelmen kívül, hogy a második bécsi döntéssel Bihar vármegye kiegészült, és a vármegye központja 1940-től újra Nagyvárad lett, ami a körzeti versenyek megrendezése szempontjából egy köztes állapotot jelentett. A versenyek megszervezése A körzeti ének- és tornaversenyek megrendezésére minden évben május közepe és június vége között került sor, a különböző körzetközpontokban más-más időben. Ennek oka az volt, hogy a vármegye tisztségviselői - főispán, országgyűlési képviselők, királyi tanfelügyelő - mindegyik helyszínen meg tudjanak jelenni, „emelve az esemény rangját". (Az első évben Budapestről a központi országos testnevelési szakfelügyelők is végiglátogatták a versenysorozatot.

2

3 ) Egy-egy rendezvény egész napos programot jelentett. Az énekkarok versengését a versenynap délelőttjén tartották meg a települések valamely arra alkalmas helyiségében - pl. járási hivatal, leventeotthon, iskola nagyterme. A rendezvény mindenhol a Nemzeti Hiszekegy közös eléneklésével kezdődött, és a Himnusz eléneklésével ért véget. A csapatok sorrendjét sorsolással döntötték el. Minden csapat műsora két részből állt: a központilag előírt kötelező darabokból és a szabadon választott énekszámokból. Sajnos teljes programokra nem sikerült rábukkannom, a dalcsokrok összeállításáról a sajtótudósítások elszórt megjegyzéseiből alkothatunk képet. Ezek szerint az énekszámok kiválasztásánál elsődleges volt a hazafias nevelés szempontjainak figyelembevétele. A bihari pedagógusok hivatalos lapjának számító Népnevelési Közlöny 1928. március havi száma arról értesíti a felkészítő tanítókat, hogy a tanfelügyelő az énekverseny kötött darabjainak anyagát módosította. így az „Induló" lemarad, az egyedüli kötött darab a népdalegyveleg lesz. A szabadon választott darab legfeljebb két részből állhat.

2

4 A Bihar című hetilap versenyről szóló tudósítása két népdalt megemlített: a „Könnyben úszik két szemem pillája" és a „Nehéz bilincsünket zokogva zörgetjük" kezdetűeket.

2

5 Az 1929-es versenyről szóló tudósításból a berettyóújfalui református elemi iskola egyik csapatának szabadon választott darabjait ismerjük meg. Ezek: Brahms: „Bölcsődal", a „Vasárnap reggel" kezdetű finn népdal és Schnorr Károly „Az örömdal" című műve.

2

6 Az 1931 -es zsákai versenyről szóló tudósításban a csökmői énekkar „Csínom Palkó egyvelegét" emeli ki a lap.

2

7 A versenyző csapatok között egyaránt voltak fiú-, lány- és vegyes karok, melyek általában két vagy három szólamban adták elő a műveket. A felkészítő tanítók ügyeltek a külsőségekre is. Az énekkarokban szereplő tanulók egységes formaruhában léptek fel (Id. II. sz. melléklet). A tornaversenyeket a versenynap délutánján (általában 3 órai kezdettel) tartották meg a körzetközpont levente-sportpályáján. Az ünnepségeket itt is központi „forgatókönyv" alapján rendezték, általában a következő volt a programok sorrendje: 2

3 Népnevelési Közlöny, 1928. 6. sz. 36. 2

4 Népnevelési Közlöny, 1928. 3. sz. 14. 2

5 Bihar, 1929. május 30. 2. 2

6 Bihar, 1929. május 30., 2. 2

7 Bihar, 1930. június 19., 6. 73