Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

süket, vak árnyakba sápadnak a kínok. Fény és türkiz éther - ó, lángoló világ! siessetek! Még álmodó csirákat ringat az ómagtár, s ibolyát ígérnek a messzi, néma dombok; szent mámorokban remeg a régi tőke, mert örök vágya most is: tűzerejű nektár. S ó, lássátok: a föld haja bódult száz csudákba bomlott. Tűz, fény és levegő, ó, most titeket dalollak! Siessetek! Az aklok fáradt csendje új ütemre lüktet, mint tüzes, nagy piros szív, mint különös szent vágy hevít. O, sugarak! A szín, a fény s a tónusok lángolón egybefolynak, s a Tavasz tüzecsettel babrál a palettán, hogy a fáradt földre kenje drága smaragd színeit. Vésztő (1931. május 3. 18. sz. Virágoskert) Pásztortűznél A tűz fénye piros színekkel világolt. Barna fürteinket meg a napkeleti, hűs szél lágy fuvalma a homlokunkba zilálta. Az ájult lombú fákra rőt fényekből fátyolt dobált a sárga hold, s hosszan nézett utána. Csillag lobbant szerte s delejes, tűzbetűs jelekkel hullott ki az alvó ég kezéből. Hallgattunk. Csönd volt. Csak egy vén torony köszönt messze-messze a suhanó Időknek, mint tisztelgő, hú strázsa, ki előtt elvonul a vezér hideg királyi gőggel. És jött az éj és szállt az éj. S egy pillanatra ugy tetszett ekkor, hogy rohanó földorom büs magyar világunk, melyből csudák nőttek, s hogy egy titkos kéz esküre a roppant égbe nyúl, hol holt apák dörögnek titokzatos parancsot. S mi ültünk csak a tűz körül s bámultuk a lángot,