Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

A Magyar Falu Sinka-verseinek ritmusáról - kérésünkre - Szuromi Lajos, a verstan kiváló, nemrég elhunyt tudósa adott annak idején rövid szakvéleményt. 1. Változó szótagszámú sorokból, sokszor szakozatlanul szövi verseit Sinka. A rímek következetesek, azaz rendszeresen jelentkeznek, de ún. szabályos rímképletekbe ritkán sorolhatók. Olyan formai tényezők ezek, amelyek a képasszociációk tanulságaival egyezve a szabadverssel jeleznek rokonságot. 2. Egyik versében Sinka az ő verseinek különös ritmusáról beszél. Ennek karaktere nézetünk szerint a következő: bizonyos természetes beszédre jellemző szólamszerű tagolódás, amely olykor szabályos ütemtagolást evokál: emellett minden versében szintén a szabadversre jellemző - időmértékes vonulat is megfigyelhető. Igen érdekes, hogy hol jambusi, hol trocheusi világos karakter vált át ellenkezőbe, mégpedig olykor sorról sorra változik a lejtés, olykor soron belül, olykor rövidebb-hosszabb periódusok között. A zaklatott verslábak (a pirrichiusz mellett különösen anapesztusz) igen gyakran helyettesítenek, ami különös figyelmet követel a versek ortográfiájának rekonstruálójától. (A jelenlegi közlésnél Szuromi Lajos javításait vettük figyelembe!) 3. Egyetlen kötött mértékű, formájú vers itt a szonett. A fentiekkel megegyezik az a tény, hogy a szonettben vállalt jambizálás karaktere világosan érzékelhető Sinka versében, de itt sem következetes a lejtés őrzésében: tiszta trocheusi sor(oka) t is vegyít szonettjébe. Mindez valami olyasmire enged következtetni, hogy vagy a szabadvers égisze alatt követi a rendszertelenséget Sinka (tehát tudatosan), vagy spontán érzéke irányítja s az elemi verstani ismereteknek még csupán kezdeti fokáig jutott el. Nézetünk szerint ez utóbbi álláspont látszik meggyőzőbbnek. Tény, hogy az időmérték folyamatos jelenléte Sinkát már a spontán népi költő típusából kiemeli, bizonyos (tanult vagy ellesett) iskolázottságra vall. 1. Bánat az Alföldön (1930. nov. 16. 46. sz. ) Először az Alföld 1974/8. számában jelent meg, azóta több kötetben is. 2. Ibolya néni O nagyon csöndes volt és szelíd, De mindig látta a messzi célt, Az életet is komolyan vette, S tudott áldozni másokért. 207