Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

Ennek az álláspontnak egyenes következménye, hogy az alkotó egyéniséggel együtt misztifikálódik az alkotási folyamat, s a költemény valamiféle különleges belső ihlet hatására, révületben keletkezik. Az Örökségben a megidézett ős, amint a díszpoharat faragta „öreg boroktól s ihlettől kába / volt bizonnyal." Több költemény alanya delejes hatások erőtérben kószál: Ismeretlen dalok zsongnak a lelkemig... S csal a titokzatos hórebhegyi tűz... (Bús hegedűs) Féja Géza - akinek szerepe a költő felfedezésében persze vitathatatlan - rosszul gondolta tehát, hogy Sinka kizárólag valami ősi, érintetlen népi inspiráció hatására lett költő. Ezért is fogyatékossága pályakezdő verseinek, hogy bennük nem tesz kísérletet önmaga szociológiai definiálására, elmulaszt kipillantani a konkrét társadalmi viszonyokra, ellenben szemléletében a magyar bánat, a magyar fájdalom sorsszerű, örök, időtlen, az egyén tehetetlenül vergődik a bús magyar világ tragikus örökségében. Heverek a magyar sors hideg, messzi mélyén, S dalolom magamnak a magam sírdalát. (Pusztai kesergő) Az őt ért műköltői hatásokat (Petőfi, Arany János, Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits stb) 1974-es tanulmányunkban igyekeztünk szövegszerűen kimutatni. Ezúttal három szempontból tekintjük át a pályakezdő költeményeket, amelyek - néhány kivételével - a „gyászos és süket magány", azaz a bánat, a szomorúság variációi. Először a személyiség jelenlétét vizsgáljuk meg bennük, mivel a Himnuszok kelet kapujában verseinek zömében a valóságtól elrugaszkodott, az önmagát pappá, táltossá stilizált Sinka jelenik meg. Nos, jelen van a Bánat az Alföldön, a Dalforrás, a Gyere hű vén kutyám, az így jó nekem, a Földem c. költeményekben, de csak mint általános lírai alany, akinek ugyan vannak sajátos jellemzői, de azok lehetnének mások attribútumai is. Erősebb a személyesség a Borivás nagyapámmal c. darabban. Az Emlékezés egy régi tanyára c. versben az anyai mesék ihletésére emlékezik. Az Esti dal énekesének édesapja a társa. Viszonylag sok referenciális közlés található a Te szép, drága gyermek c. versben, mégis talány, hogy ki lehet ez a „pici-léptű, rőt-aranyló hajú" szép, drága gyermek? Valószínűleg Sinka Nagyszalontán maradt ifjúkori szerelme, aki együtt mondta vele verseit. 205