Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen

nagyböjt kezdőnapjára, hamvazószerdára, a nagyböjt pénteki napjaira, nagypéntekre és nagyszombatra, illetve december 24-re, karácsony vigíliájára korlátozódott. E napokon teljes absztinenciát, azaz a húsételektől és az állati zsiradékoktól való tartózkodást írtak elő, ugyanakkor az engedélyezett napi háromszori étkezésből is csak egyszer lehetett jóllakni. A böjt minden tizennyolc és hatvanéves életkor közötti hívőre vonatkozott, de egészségügyi vagy más indokkal felmentést lehetett kérni alóla. A 20. század második felére - miután a II. vatikáni zsinat (1963-68) tovább enyhítette a böjti fegyelmet - hamvazószerdára és nagypéntekre csökkent az előírt böjtös napok száma. A megszokott böjti formák az egyházi szabályok enyhülésével azonban nem változtak meg azonnal, az idősek vagy a vallásukat erősen tartók körében megfigyelhető a korábbi szigorúbb böjtös étkezési szokások fennmaradása is. A református egyház a kezdetektől támadta a böjtöt, mint a katolicizmus jelképét. A legnagyobb ünnepüknek tekintett nagypénteken - Jézus szenvedéseinek emléknapján - azonban a református vallásúak is szigorú böjtöt tartottak: a 19-20. században ez a nap volt számukra az év egyetlen böjtös napja. A biharkeresztesi római katolikusok a húsvéti nagyböjt kezdőnapján, hamvazószerdán zsírtalan, hústalan ételeket fogyasztottak: reggelire és vacsorára tejet, ebédre meleg ételként gyümölcslevest főtt tojással. A nagyböjti időszak pénteki napjain, a hústalan napokon tartózkodtak a húsételektől, ezért a böjtös jellegnek megfelelő tojásos, tejes, gyümölcsös ételválasztékból készítettek valamit. E napokon önmegtagadásra vagy felajánlásra tett egyéni fogadalomként a legszigorúbb böjti forma is előfordult: ilyenkor csak kenyéren és vízen töltötték a napot. Egy másik egyéni böjtváltozat szerint a nagyhét szerdáján, nagycsütörtökön és nagypénteken is tartottak fogadott böjtöt: megbűtölték a nagyböjt végét.

6

5 Bár a 20. század elejétől az egyházi előírás már feloldotta az állati zsiradékok teljes nagyböjti tilalmát, azt csupán a nagyböjt kezdő és befejező napjára korlátozta, a vallásosabb katolikus családok azonban a teljes nagyböjti időszakban megtartották a vajjal, olajjal való főzést. Nagypénteken mindkét felekezet ugyanazon ételeket fogyasztotta. Következetesen elhagyták a disznózsírt, ha szükséges volt valamihez, vajat, olajat használtak helyette. A reformátusok nem kedvelték igazán az olajat böjtben sem, a település kis számú görög katolikus lakosságára utalva úgy tartották, hogy „az olájok használják az olajat". A reggeli egy bögre tej vagy bőribe főtt sós krumpli. Az ebéd állandó étele valamilyen gyümölcsből készült leves, mely lehetett régiesebb formájú cibere, vagy valódi, tejfeles 6

5 A fogadott böjt a biharkeresztesi római katolikusok körében is ismert népi ájtatossági forma a század első felében: kilenc kedden át kenyéren és vízen böjtöltek, kilencedet tartottak, megböjtölték Szent Antalt. 173