Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
A mezei munkák közül a legnagyobb erőkifejtést megkívánó aratási, hordási és cséplési munkáknak a táplálkozásban is kiemelt figyelmet szenteltek. A nyári hőségben végzett nehéz fizikai munka megkívánta a táplálóbb, kalóriadúsabb ételeket, ezért ilyenkor minden családban két-három fogásból álló meleg ebédet készítettek. Bármilyen messze is dolgoztak a falu határában, az ételt mindig kivitték az aratóknak. Nagyobb családokban az otthonmaradó idősebb női családtagok vagy fiatal lányok főztek, és konyharuhába kötött szilkékkel, később zománcos ételhordókkal megrakodva indultak a megfelelő időben, hogy pontban 12 órára megérkezzenek az ebéddel. Ha a feleség is kint aratott a férjével, és másra nem számíthatott a főzésben, akkor az ebédet előző este, de még inkább aznap hajnalban főzte meg, úgy vitte ki magával. Az ételt ebédig árnyékban tartották, ha kút volt a közelben, kötélen a hideg kútvízbe engedték. Az aratási ebéden előforduló ételek típusában kétféle tendencia, egy régiesebb és egy modernebb ételszerkesztés figyelhető meg Biharkeresztesen. A régiesebb ételsorban a savanyú ízhatású, füstölt hússal főzött leveshez (tökleves, savanyú krumplileves, zöldpaszuly-, gyümölcsleves) valamilyen kelt tészta, olajban sült tészta, esetleg főtt tészta (túrós lepény, fánk, palacsinta, krumplis vagy káposztás tészta) társult. A másik típusú ételsor a második fogásban tálalt húst, általában a nyárra már felnövekedett baromfiállományra támaszkodva, leggyakrabban csirkepaprikást nokedlivel. Az ehhez kínált levesek a savanyúlevesek hús nélküli választékából kerültek ki. A fiatal baromfikkal pótolták a hússzükségletet akkor is, ha nem sikerült elegendő füstölt húst tartalékolni a nyári betakarítási munkákra. A két ételsor-változat párhuzamosan létezett egymás mellett, egy-egy családnál az aratás napjain felváltva is alkalmazták. Hordásnál, asztagrakásnál szintén a nehéz munkát igyekeztek ellensúlyozni a gazdagabb ételek előállításával. Gyakran a vágásra ítélt öreg kakasból készült húsleves, amihez a levesben főtt húst zsírban kisütve tálalták, savanyú uborkával, uborkasalátával. A hosszú nyári nappalok egy mellékétkezéssel is kiegészültek: a 4-5 óra körül elfogyasztott ozsonna az ebéd maradéka, vagy hűsítő aludttej kenyérrel, esetleg ecetcibere. Vacsorára szintén az ebéd maradékát ették, de az aratóknak sokszor külön főztek vacsorára is. A szüretnek még a legutóbbi években is elmaradhatatlan, elvárt lezáró eseménye volt a segítő családtagok és szomszédok bográcsban főtt birkapörkölttel való megvendégelése a szőlőskertekben. Azokban a családokban, ahol nem volt mód a birkahús beszerzésére, a szüreti lakoma másik ételváltozata a nagyünnepi szerepű töltött káposzta. 169
