Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
RÉGÉSZET - ARCHEOLOGIE - Szolnoki László: Régészeti feltárások Sáp, Bihardancsháza és Bihartorda között (2009)
A 7. obj./7. str. számú gödör 12 darab sötétbarna színű, jól kiégett, kavicsos soványítású edény oldaltöredéket tartalmazott, melyek között sekély seprűs díszítésű is megfigyelhető. A 8. obj./8. str. számú mélyebb gödörből 96 kerámiatöredék került napvilágra. A kerámiadarabok között megfigyelhető egy kavicsos soványítású, téglaszínűre égetett amfora két szalagfiile (I. tábla 8-9.), több sekély seprűs díszítésű, kavicsos soványítású fazék oldaltöredéke (II. tábla 1., 3., 5.), kihajló és rövid, megvastagodó nyakú edények peremtöredékei, egy kettős kónikus tál hastöredéke (I. tábla 2.) és egy belsődíszes talpas tál peremtöredéke (II. tábla 2.). Egy kihajló, lekerekített, durva, nagy szemű kaviccsal soványított, téglavörös-sötétbarna színűre égett peremtöredék (II. tábla 6.), valamint egy ugyanilyen oldaltöredék soványítási technikáját tekintve a Makó-kultúra dunántúli leletanyagával mutat párhuzamot. A kora bronzkori gödrökből 127 db állatcsont került elő. A beazonosítható darabok közül 42 kiskérődzőktől, 35 szarvasmarháktól, 3 sertésektől, 2 pedig szarvastól származik, illetve találtunk egy kagylót is. 5 A kiskérődző csontok legalább két egyedtől származnak, amelyek közül az egyik juvenilis korú. A korai vágás az adott példány húshasznosítását jelezheti. A szarvasmarhacsontokon vágás és égés, valamint rágásnyomok láthatóak. Az utóbbi jelenség közvetve kutyák jelenlétére utal. A sertéscsontok akár egy egyedtől is származhatnak. Az egyoldalúan húshasznú disznókat jellemzően fiatal korban vágják le, a megtalált csontok is fiatal példánytól származnak. A vadon élő állatokat egy szarvasagancs és egy szarvas lábközépcsont, valamint egy kagyló képviseli. A kagyló akár természetes úton is a lelőhelyre keveredhetett, az égett agancsot gyűjthették, de a lábközépcsont valószínűleg vadászat révén került ide. Az itt feltárt leletanyag is azt a korábbi megfigyelést erősíti meg, hogy a Makókultúrában az állattartás mellett a vadászat jóval kevésbé jelentős az állati eredetű élelem megszerzése szempontjából bár más, eltérő ökológiai adottságokkal rendelkező települések esetében ez az arány jelentős eltéréseket is mutathat. Ebből az időszakból egyetlen megmunkált csontdarab került elő, egy kistestű emlős hosszúcsontszilánkjából kialakított ár formájában. 5 A lelőhelyen előkerült állatcsontok vizsgálatát és elemzését Daróczi-Szabó Márta végezte el. 16
