Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta

jobbágycsaláddal való azonosíthatatlanságra hivatkozva - átírta a kritikai történetírás

3

8, mégis csupán 10%-ot adva a Györffy számításaiból következő eredményhez nagy valószínűséggel hitelesen jelölhető meg Kovácsinak a XIV. század első felére eső népességszáma: 90-100 lélek. A XIV. század közepén Kovácsit Apa fiainak (a gyermektelen) Jánosnak, majd testvérének, Wgudnak a halála után, utóbbinak két fia, László és Miklós örökölte. Ugyanekkor az Apa leszármazottak mellett Apa testvérének, Apajnak a dédunokája, Nadányi Miklós is rendelkezett egy kovácsi birtokrész fölött. A Nadányiak Kovácsiban meghatározó (fokozatosan az egész településre kiterjedő) birtoklása tulajdonképpen ekkor, a XIV. század közepén kezdődött és a század végére már ki is teljesedett (Nadányi Miklós előbb Wgud fia László elzálogosított birtokrészét váltotta magához, majd a László fiának - 1364 körüli - halálával magvaszakadt Apa-ág összes birtokrésze a tulajdonába került).

3

9 A XV. század közepén több szomszédos, a Nadányiak közé beházasodó birtokos család (1447-ben a Váncsodi és a Tordai család) jelentette be igényét „a Nadányiak által elfoglalva tartott" Kovácsi egyes birtokrészeire (minden bizonnyal a ki nem szolgáltatott leánynegyedekre). A század utolsó harmadában pedig már bizonyosan érvényre is jutatták igényüket, mert 1479 áprilisában (amikor a Nadányiak birtokosztályt tettek

4

0) már Tordai András mester fia Benedek, Kismarjai Lukács fia Lukács (a század végére pedig a Kismarjaiakkal leányágon rokon Artándi család) is birtokosa volt a településnek. A Kismarjaiak birtoklása azonban nem volt zavartalan. Már a birtokosztály-tétel évének augusztusában egy ellenük (konkrétan Kovácsi birtokrészük ellen) folytatott hatalmaskodásról számolt be oklevelében Báthori István országbíró,

4

1 kérve a váradi káptalant, hogy az ügyet vizsgálja ki, majd idéztesse annak érintettjeit a király elé. Az országbíróhoz beérkezett panasz szerint 1479 júliusában Mezőgyáni Mihályné nevében (annak testvére és vagyongyámja) Dóczi Imre szentdamjáni, andaházi, kengyeli és érpályi jobbágyokkal Kovácsihoz tartozó, a Mirágy folyó mellékére, pontosabban a Szentdamján-Torda közút és a Mirágy-halom közé eső szántókat, mezőket, réteket, kaszálókat, halászóhelyeket és nádasokat foglaltatott el. Dóczi még Kovácsi négy közútját (a Szentdamján-Torda, Andaháza-Kovácsi, Sáp-Kovácsi és SzentdamjánDancsháza utakat) is megszállva tartotta. Az elfoglalt területnek (és egyben Kovácsi 3

8 Vö. Kováts 1972: 77-88. 3

9 Módy 1990: 23. 4

0 Módy 1990: 26. 4

1 1479: Dl. 26640. (idézi Módy 1990: 26.) 117