Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

VIII. § Az otthoni vendégszeretetben minden más népet felülmúlnak, vagy legalábbis egyenlők velük. A katonáknak pedig, akik náluk telelnek, a mindennapi zsold mellett ételt szabadon adnak, hogy megőrizzék a békét velük. A szükségletnek megfelelően tisztességes házat építenek. Inkább takaros, mint kevélykedő bútorokat tartanak. Fiatal korban házasodnak, kiváltképp a nők, akik közül sokan alig tölti be a 11. évet, amikor férjhez mennek. A házasságtörést annyira gyűlölik, hogy halálbüntetéssel sújtják. Vannak, ezt az élőktől tudom, akinek a feleségét emiatt fővesztésre ítélték. XVII. § A belényesi járást és a szomszédos területeket a románok lakják. De a magyarok sem hiányoznak, velük elvegyülve élnek. Eredetüket már másutt említettük. Nevük a szarmatáktól látszik eredni, akikkel keveredtek, ugyanis amikor egy Flaccus nevű római polgártól és hadvezértől a Flaccus colonusai nevet kapták, a szarmaták Vlachinak hívták őket. A nép nyelvén a F V-re változott, majd később a magyarok a V és az L betű közé A-t szúrva be Valachi-nak nevezték őket. Ugyanis a magyar száj nem tudja az összetorlódott mássalhangzókat magánhangzó közbevetése nélkül kimondani. Nyelvük más, a latin, olasz, szláv és magyar beszéd keverékét használja, bár az olasz szavak vannak túlsúlyban. Egyszerű nép, a hajlék, amit építenek, kunyhóhoz hasonlít inkább, mint házhoz. Nincsenek kenyérsütő kemencéik, helyén náluk kürtőtüzhely van. Ez alatt a tüzet örökösen égni hagyják, éjjel főként a poloskák miatt, mivel úgy vélik, hogy a fényben csípéseiket elkerülhetik. Mindnyájan a házban alszanak, néhány embert kivéve, akik tüzet gyújtva az udvaron őrködnek. Mivel a tisztaságra nem törekednek, az ágyakban, amelyekről azt lehet hinni, hogy festett, mert olyan piszkos, a háziak igen nagy sokasága alszik. A házakban csak rongyok és pokrócok vannak, ezek már nem hiányozhatnak. Akinek pénze van, a hegyekben elásva vagy a fákba rejtve őrzi. Az egész házban nem lehet találni olyan eszközt, ami tíz garast érne. Kecskebőrt viselnek, kecskeszőrből vagy fekete gyapjúból maguk szövik ruhájukat. Fejüket is bőrből készült süveg fedi, ezt a magyarok Kucsmának nevezik. Az alig kéthárom napos fekete bárány bőrét lenyúzzák, és süveg formájára alakítják. A süvegnek ezt a fajtáját minden magyarországi nép kedveli, bár alkalmasabb formával, mint a román. Néha ők is készítenek más formájúakat. Az ilyenek felülhaladják a náluk szokásos süvegeket, de nem csinosabbak annál. Nincsenek bocskoraik, lenyúzott bőröket kötöznek a lábukra. Ugyanilyen az asszonyok lábbelije is. Csak kecskeszőrből készült ruhába öltöznek, kivéve a kenderruhát, amely a nemeket különbözteti meg. A 28