Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Zöld Marci életéhez - A betyár első bűnperének iratai 1810-ből

Seres István FORRÁSOK ZÖLD MARCI ÉLETÉHEZ - A BETYÁR ELSŐ BŰNPERÉNEK IRATAI 1810-BŐL A berettyóújfalui nemes legényből lett legendás betyár, Zöld Marci élete számos írónkat megihlette, kedvelt hőse volt Petőfinek, aki a „Zöld Marci" című versén kívül 1845-ben ugyanazon cím alatt önálló színművet is írt. Elsősorban Szűcs Sándornak köszönhetően a betyár alakja köré fonódott tiszántúli mondahagyományt is jól ismerjük,

1 O'sváth Pál sárréti csendbiztos pedig több munkájában is megemlékezett róla a szülőföldjén fennmaradt népmondák alapján. A betyárvezér hiteles életrajza azonban a mai napig várat magára, annak ellenére, hogy viselt dolgairól már évtizedekkel korábban is jelentek meg levéltári forrásokon alapuló összefoglalások. Zöld Marci elfogását és kivégzését első ízben Szederkényi Nándor foglalta össze röviden 1893ban a Heves vármegye levéltárában őrzött törvényszéki és végrehajtási iratok alapján,

2 Giday Kálmán pedig 1944-ben közölte a debreceni tanácsjegyzőkönyvből a városnak a betyárbanda kézre kerítésére foganatosított intézkedéseit, amelyre 1816 novemberében került sor, alig néhány nappal Zöld Marciék - Szederkényi által is részletezett - elfogása előtt.

3 A téma első hosszabb lélegzetű összefoglalására Szántó Imre, az egri Pedagógiai Főiskola tanára vállalkozott 1956-ban, Heves és Külső-Szolnok vármegye rögtönítélő bíróságának az iratai alapján,

4 Dömötör Sándor 1974-es értekezése ugyancsak a Heves Megyei Levéltár anyagára támaszkodott, forrásaként a „Zöld Marczi" feliratú iratköteget nevezte meg.

5 Békés István, a magyar bűnügyi ponyvairodalomról írt kitűnő monográfiája elsősorban a Zöld Marci és Palatinszki kivégzését követő esztendőkben íródott, több nyomtatást is megért, és számos részletükben meglepően hiteles verseken kívül a Zöld Marciról szóló 19. századi szépirodalmi alkotások bemutatására törekedett, a történelmi tények ismertetésekor pedig Szántó eredményeit használta fel.

6 A felsorolt művekre egyformán jellemző, hogy azok kizárólag csak Zöld Marci betyárkodásának utolsó időszakát mutatják be a rögtönítélő bíróság irategyüttese alapján, de már a felhasznált forrásokból is kitűnik, hogy még ezt az alig egy évig terjedő időszakot is csak 1 SZŰCS Sándor: Zöld Marciék. In: Betyárok, pandúrok, és egyéb régi hírességek. Budapest, 1969. 12-17. 2 SZEDERKÉNYI Nándor: Heves vármegye története. IV. köt. (Egervára visszavételétől, 1687-töl 1867-ig.) Eger, 1893. 349. 3 GIDAY Kálmán: Zöld Marci pcrsecutiója Debrecen határában. Ethnographia, 55. (1944) 2. sz. 96-97. 4 SZÁNTÓ Imre: Zöld Marci. Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben. Az Egri Pedagógiai Főiskola Evkönyve, 2. (1956) 488^489. 5 DÖMÖTÖR Sándor: Zöld Marci a Hortobágyon. Múzeumi Kurír, 1974. június, II. kötet, 5. szám (15. szám), 14-25. 6 BÉKÉS István: Magyar Ponyva Pitaval. A XVIII. század végétől a XX: század kezdetéig. Budapest, 1966. 42-66. 129