Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

kényszerítik az ellenséget helye elhagyására. Nem volt egyetlen védett hely sem az ostromlók állandó lövései és rajtaütései miatt. Ehhez járult a fegyveres ház végzetes esete, amely a parancsnok gondatlanságából gyulladt ki. Ettől megerősítve, a barbár már reménykedni kezdett az erődítmény elfoglalásában, hacsak Ibrányi, a nemesek legbátrabbika elébe nem veti magát. Azért az elszánt ellenség itt föld alatti ásással, ott csapásokkal készíti a veszedelmet, azonban hiába, mert a behatoló ellenségnek elébe futva nemcsak a férfiak, de az asszonyok is forró vizet öntenek rájuk. Mégis látva az elkerülhetetlen veszedelmet, és miután a védők majdnem ötszázan elpusztultak, augusztus 26. napján, miután július 4. óta vitézül védték magukat, a béke jelét zászlókkal felmutatva, akaratuk ellenére megadták magukat az ellenségnek.

(b

) Akkor annyi csapást szenvedett Várad, hogy nem könnyű azt összegyűjteni. X.§ Ugyanebben az időben, de már az 1660. év végén lángoló üstökös volt látható Váradon, a holdon állva, mellette két kard jelent meg, a holdat mintegy kettévágva, hasonlóképp egy kard, amely alatt a nap képe és Magyarország jelvényei látszottak, nem messze azoktól, ez a kard is a holdba akarta beledöfni magát. Ezt a csodát meg lehet találni az európai diáriumban: e miatt a következő, 1661. évben a váradi elöljáró, a törökök basája, a váradi tartományt hűségére kényszerítette, háromévi szabadságot ígért nekik, és nem többet, mint azelőtt, egy arany pénzt kérve tőlük évenként. Akkor Bihar megye, vidékeivel együtt, olyan népes volt, hogy amikor a török Váradot elfoglalta, több mint négyszáz falu tartozott a birtokába, csaknem kétszázezer lakost mutattak ki, akik adójából és segítségével a város falait még ugyanebben az évben helyre állították. A védelem ötezer emberből állt, számukba beletartoztak többen, akik hitehagyottak lettek, őket magyarjaink nagyon gyakran zavarták rajtaütésekkel, a szomszédos Kalló és Szatmár várából, de nem tudták megakadályozni, hogy a barbár nép a keresztényeket, akiknek parancsolt, napról napra jobban ne gyötörje. Hogy nem homályosan jövendölt, megmutatkozott abból, hogy egy Váradtól nem messze levő forrás, amely máskor a legtisztább volt, abban az évben vérszínűvé változott, sokaknál, akiknél palackokba volt töltve, a valóság jelét adta elő. Az 1662. évben a mieink semmit sem szalasztottak el, sőt Várad alá futva, a védelemből néhány embert megöltek. Ugyanezen év július hónapjában a magyarok rajtaütés közben néhány előkelőbb asszonyt, akik vigyázatlanul kijöttek, a város mellett elfogtak. A védők közeledése miatt reményüket elvesztették, hogy el tudnak vonulni, mindannyiukat lenyakazták. A védők közül is, akik üldözték őket, körülbelül háromszázat leterítettek. Hogy a csapást megbosszulja, a basa rajtaütést hajtott végre, amely során több mint 44