Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

éven keresztül. Ugyanis, akiknek az ügye kétséges volt, ide a papsághoz küldettek, vagy saját maguktól mentek, a másikat törvényre szólítva, előbb elfogyasztván a szent lakomát, a szentelt vízzel meghintett és a szokott szavakkal felszentelt forró vasat a nyilvánosság előtt megragadták, miután kezét bepecsételték, valóban megragadta és hordozta. Ily módon, aki égés nélkül hordozta, azt feloldozták, viszont elítélték, aki megégett.

(a

) Adtak itt forró vizet is, amint írja Révai Péter.

(b

) (?) Az esküvés szentségét pedig Szent László király sírja felett cselekedték kétség nélkül a váradi káptalan előtt, ahogyan ezt F. György váradi püspöknek a könyve mutatja, amelyet Az igazság kipróbálásának szokása címmel írt.

(c

) Ahely többi emlékeit mellőzöm. Egészen a tatárok bejöveteléig virágzott, amikor is IV. Béla alatt megrohanták, a legkegyetlenebbül kifosztották és elpusztították. Először a városra rohantak, miután lekaszabolták a polgárokat, felgyújtották, aztán húszezer lépésnyire eltávolodtak, míg azok, akik a városban voltak, úgy vélték, hogy az ellenség visszavonult, a felégetett várost már nem félve felépítették, azok váratlanul visszatértek, megrohanták a békés polgárokat, és a vár falain, amelyeket hasonlóképp a minap javítottak ki, áttörve, az egész védőhelyet elfoglalták, sem a bazilikát, sem a templomokat, sem azokat, akik bennük voltak, akár papok, akár világiak voltak, nem kímélték, sőt nemre, korra, papságra való tekintet nélkül mindenkit ledöftek, megöltek, legyilkoltak és elpusztítottak, egyedül a szegény Rogerius maradt meg a papi testületből, aki elmenekülve ezt az igen szomorú bajt az utódoknak, ahogyan ő látta, elmesélte. IV. § Azokban az időkben akkora baj sújtotta ezt a vidéket, a tatárok úgy elárasztottak mindent, hogy kevesen, szinte senki sem maradt meg a lakosok köziil.

(d

) Ugyanis három évig pusztította ez a legdögletesebb nép az országot, majd az éhség a földmüvelés megszűnése miatt, majd az éhezés miatt döghalál támadt, annyira, hogy aki a halált és a fogságot elkerülte, azt az éhség vagy a betegség ragadta el. És amikor egy kevéssé megnyugodott az ország, ismét háborúk, egyrészt a tatárokkal, másrészt polgárháború nyomorgatta. Ugyanis a tatároknak egy másik pusztítása is ismeretes, majd pedig Kun László alatt a kunok háborgatták a vidéket.

(e

) Ismeretes II. András, I. Károly és Otho idejében az ország lakosainak titkos ellenségeskedése, ami igen ellene volt annak, hogy ez a vidék megerősödhessen. Lajos, Zsigmond és Ulászló uralkodása idején aztán egy kicsit csendesebb volt a tiszántúliak-helyzete, Várad is kezdett lassankint felépülni. Legelsőben Mátyás király ajándékából a Szent László királytól Szent Szűznek felajánlott váradi székesegyház szerzett legtöbbet és gazdagodott meg. Tudniillik 39