Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Erinnerung an Imre Dankó (1922-2008)

akik gondot és felelősséget éreznek népük művelődéséért." Ezek a szavak nemcsak a nagy nyomdászra érvényesek, hanem Dankó Imre egyéniségét, munkálkodását is híven jellemzik. Bár még friss az elmúlás okozta seb, talán mégsem korai azt kijelenteni, hogy Dankó Imre is egyike volt azoknak, akiknek erejét igyekezett gúzsba kötni hosszúhosszú évtizedeken keresztül a személytelen diktatúra, s a nagyon is személyes rosszindulat és butaság. Bihartól és Debrecentől és a magyar tudományszervezéstől is sokkal több elismerést és támogatást érdemelt volna. Kifelé ugyan nem mutatta, de fájdalommal töltötte el, hogy mennyi falba, meg nem értésbe ütköznek sorozatosan tervei, elképzelései. Szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a „senki sem próféta a saját hazájában" mondás rá is érvényes. Emlékét akkor őrizzük meg, ha jól sáfárkodunk hagyatékával, s megújuló Bihari Múzeum kiállításokkal és kiadványokkal egyre látványosabban mutatja be Bihar gazdag múltját, hagyományait. Csaba Csorba ERINNERUNG AN IMRE DANKÓ (1922-2008) Imre Dankó wurde in Budapest geboren, doch sein Familienbesitz verband ihn mit der Transtheißgegend (Hajdúság) bzw. mit Oberungarn (Gömör). An der Universität zu Debrecen erlangte er das Lehrerdiplom für die Fächer Ungarisch und Englisch, doch seine ganze Leidenschaft gehörte der Geschichte, der Volkskunde, der Literatur- und Kunstgeschichte, der Druckereigeschichte, der Museologie und vielen anderen Themen. Er war ein echter Polyhistor. Als Organisator bzw. Direktor von Museen war er in der ungarsichen Tiefebene (Túrkeve, Gyula), in Transdanubien (Pécs) sowie in Nordungam (Sárospatak) tätig. Von 1969 bis 1982 leitete er das Debrecener Déri Museum als Direktor. An die zweitausend Schriften erschienen von ihm im Druck, unter diesen eine ganze Reihe Bücher. Er redigierte Studienbände, Zeitschriften, Veröffentlichungsserien (Hefte und Jahrbücher der Museen von Sárospatak und Gyula, den „Múzeumi Kurir", die Reihe „Itt és Most" [dt. etwa: Hier und Heute] von Biharkeresztes und „Rálátás" [dt. etwa: Überblick] von Zsáka). In erster Linie widmete er sich der Erforschung der volkstümlichen Architektur sowie der Geschichte des Markttreibens in der Hajdúság. Er redigierte bedeutende Quellenveröffentlichungen. 301