Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Erinnerung an Zsigmond Jakó (1916-2008)

monográfiáját, külön dicsérő levelet írt nekem, amelyben azt írta, hogy gratulál és hogy így kellene megírni a többi kisrégió történetét is. Ez meglepő volt a történészeknek is, mert nagyon fukarkodott a dicsérettel. Inkább kritizált. Egy év múlva felkért arra, hogy én adjam ki egy doktorandus kötetét, amelyet ő vezetett. De sajnos erre már nem került sor. Tavalyelőtt kiadtuk hasonmásban a Biharról szóló kötetét, s felkértük, hogy írjon hozzá utószót, amelyet meg is írt. Nagy vesztesség számunkra is." Jakó Zsigmond szerkesztésében elkészült Erdély középkori oklevéltárának három kötete. A 3. kötet átnézését a halála előtti napokban fejezte be. A fiatal kutatók általa irányított csapata megkezdte Erdély alapvető közép- és kora újkori forrásainak kiadását, amelyek a diktatúra időszakában nem jelenhettek meg. Az egész magyar tudományosság számára nagy veszteség Jakó Zsigmond professzor halála, ám Bihar fokozottan fájlalhatja, hogy életében nem becsülte meg úgy, ahogy megérdemelte volna. S hogy nem tette meg, arra az 1990 utáni időben nincs mentség. Ha kései elégtétel is lenne, legalább most kellene kiadni legfontosabb (bihari vonatkozású) műveit gyűjteményes kötetben. Sokkal többet használnánk ezzel a kutatással, mint nekrológok tömegével. S persze folytatni is kellene a Jakó Zsigmond által megkezdett munkát. Aki megteszi, az szilárd alapokon indulhat útnak. Csaba Csorba ERINNERUNG AN ZSIGMOND JAKÓ (1916-2008) Zsigmond Jakó wurde in jenem Winkel des einstigen Komitats Bihar geboren, der infolge des Friedensdiktats von Trianon Rumänien angeglichen wurde. Er erlangte einen Universitätsabschluss in Budapest und promovierte auch hier. Seine Dissertation verfasste er über die Geschichte des Komitats Bihar (1940). Diese zählt zu den hervorragenden Schriften unter den historischen Abhandlungen über die ungarischen Komitate. Nach einer Studienreise durch Österreich und einem Praktikum am ungarischen Landesarchiv zog er nach Kolozsvár (dt. : Klausenburg), wo er anfangs Archivar und später Leiter der Siebenbürgischen Museumsvereinigung wurde ( 1941 -1949). Während der kommunistischen Diktatur wurde diese Vereinigung aufgelöst. Danach war er bis zu seiner Pensionierung (1981) als Dozent an der Universität zu Kolozsvár tätig. Hier durfte lediglich historische Hilfswissenschaften unterrichten, denn die rumänische Universitätsleitung untersagte ihm die fachliche Tätigkeit als Diplom- oder gar Doktorvater. Man verwehrte ihm, sich mit Politgeschichte, Gesellschaftsgeschichte und Siedlungsgeschichte sowie mit der Geschichte des Komitats Bihar, seiner engeren Heimat, zu befassen. Er schrieb Grundlagenwerke, Studien sowie Quellenausgaben (monumentale mittelalterliche Urkundenausgaben) zur Buch- und Bildungsgeschichte sowie zur Schriftgeschichte. Zsigmond Jakó gilt als der größte Historiker Siebenbürgens für das 20. Jahrhundert. Nach ihrer Rehabilitation war er im ersten Vieijahreszyklus Vorsitzender der Siebenbürgischen Museumsvereinigung (1990-1994). 290