Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Jakó Zsigmondra (1916-2008)

de azért nem kis bátorsággal előadásain sem hallgatta el kritikai észrevételeit. De nemcsak a román „áltudományosságtól", hanem a marxista tanok és módszer alkalmazásától is elhatárolta magát. Olyan témaköröket keresett hát, amelyek művelése során nem kellett nyíltan szembehelyezkednie a román tudománypolitikával. Településtörténettel nem foglalkozhatott, mert ez roppant érzékeny terület volt a román-magyar etnikai viszonyok miatt, de ugyanígy veszélyes terepnek számított a politikatörténet és hadtörténet is. Mi maradhatott: az oklevéltan, címertan, írástörténet, levéltártörténet, meg a művelődéstörténet egyes területei (iskolatörténet, könyv- és könyvtártörténet stb.). Budapesten az egyetem és az Országos Levéltár, és Kelemen Lajos mellett az EME levéltára e kérdéskörök vonatkozásában is jó iskolának bizonyult. Két évtizeden keresztül meglehetősen kevés írása jelenhetett meg (nagyrészt az is csak román nyelven), önálló könyve egyetlenegy sem. Kivételesen a Levéltári Közleményekben megjelenhetett (1958) Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ben c. cikke. A Pécsről származó Viser az 1770/80-as években Nagyváradon Bihar vármegye levéltárát rendezte és lajstromozta. Akéziratos értekezést a marosvásárhelyi teleki Téka őrzi. 1969-ben a Bukarestben szerkesztett Könyvtári Szemlében publikálhatta egy másik tanulmányát: Várad helye középkori könyvtártörténetünkben. 1970-ben Rettegi György 18. századi feljegyzéseit rendezhette önálló kötetben sajtó alá, s még ennél is terjedelmesebb volt az „Erdélyi Féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége" (1974). Jellemző, hogy nagy írástörténeti müve (A latin írás története) 1971-ben csak románul jelenhetett meg, és így is csak egy román szerzőtárssal. 1987ig kellett várni a magyar nyelvű kiadásra (ez is csak Budapesten jelenhetett meg). Könyv és könyvtár az erdélyi magyar művelődésben c. tanulmánya a Nemzetközi Könyvév alkalmából jelent meg a Korunk c. kolozsvári folyóiratban (1972). Ennek is vannak váradi vonatkozásai. 1976-ban jelenhetett meg az „írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez" címmel művelődéstörténelmi tanulmányainak gyűjteményes kötete, 5700 példányban. Igen nagy sikere volt, példányait elkapkodták, s Erdély minden valamirevaló olvasó embere igyekezett elhelyezni a könyvespolcán. Negyedszázadon keresztül Jakó Zsigmond nem léphette át a magyar-román országhatárt. Ez nemcsak a románok, hanem a magyar tudománypolitika megbocsáthatatlan bűne is. Amikor végre először jöhetett (1975), egy delegációval, azt is néhány tisztességes román tanítványának köszönhette! Ezt követően aztán 1989-ig kétévente már jöhetett: kutathatott, meglátogathatta rokonait. 288