Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete
Új vegyes dolgok, 1912 A Bugyi Sándor-könyvek minden bizonnyal enyhítettek a család anyagi gondjain, s írójuknak ideig-óráig talán „egy kis független nyugalmat" szereztek. Ezekben az órákban Simon István igényesebb munkákon, szépirodalmi és tudományos témákon dolgozott. Ujabb és régibb dolgozataiból 1912-ben, Új vegyes dolgok címen ismét könyvet jelentetett meg. 3 5 A verseket egy kivételével kicserélte, egyedül a Levél Szabolcska Mihályhoz címűt közölte újra az alábbi lapalji jegyzettel: „Szabolcska Mihály szerepi rektor koromban, mint legátus, pár napig vendégem volt. Akkor sarkallt az írásra. Küldött is egy Poétikát, hogy azáltal csiszolódjam. Ennek a reminiszcenciája alatt írtam ezt a verset több mint 20 évvel ezelőtt." A másik, immár kettős csillaggal jelzett jegyzet a gyerekek számára vonatkozik: „Azóta a tizenhatodik is hazajött. Tizenkettő él közülük." Az előszóban megemlíti, hogy korábbi könyve hamar elfogyott. Öntudatosan jegyzi fel: „Az történt ugyanis, hogy amit én 16 évvel ezelőtt az elektromosság mibenlétéről és ezzel kapcsolatban a vonzásról és taszításról állítottam, valóra vált, illetőleg a legelőkelőbb tudományos körökből kiindulva hódító körútra indult." 3 6 Két új költeményt illesztett a szépirodalmi részbe. A Heribald c. kétrészes, hosszadalmas elbeszélő költemény az ismert történelmi tényen alapuló monda népies, már-már profán, humoros megverselése: 926-ban a szentgalleni bencés szerzetes barát nem volt hajlandó a kalandozó pogány magyarok elől társaival együtt elmenekülni, talán kényelemből, talán hősies elszántságból. Ezt Simon úgy értelmezte, hogy rokonszenve egyenesen a magyarok felé irányult, velük mulat, eszik, iszik. „Szivemmel, lelkemmel csak utánok vágyom, / Nincsen a magyarnak párja a világon." Ez a legenda legendája. A hazáról c. tízszakaszos költemény a századfordulón divatos hazafias kesergés a nemzeti nagy eszme hiányán. A költők is érthetetlen álmok fátyolát szövik, ekörül tolong a kíváncsi sereg. De van egy gondolati mozzanata a versnek, amely a turanizmusba plántálja eszmei gyökerét: Mért gondolta István, hogy ördögöt űz el, Ha a régi vallást írtja vassal, tűzzel? Hej, elpusztult vele sok nemzeti kincsünk, A régi időkből nincs mire tekintsünk. Régi dal, őserkölcs, írás, hősi emlék Mind elpusztult, hogy az új rend megszülemlék. 3 5 SIMON 1912 3 6 SIMON 1912 Előszó 273
