Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

tőről leszedve, zsákban gyűjtik össze, alsó részébe töltve, majd kádban lábbal addig tapossák, míg csak a szőlőszemekben csepp nedv sem marad. Később a zsákból kivéve azonnal sajtó alá helyezik, ahol teljesen kinyomják a levét. Mások kádban lábbal, de zsákok nélkül tapossák, és miután megtelt a kád, a lét vesszőkosárral kiemelik és így helyezik sajtó alá. Ezt a módot sokan előnyben részesítik, mivel úgy hiszik, hogy ez nem olyan seprőt ad, mint amit zsákban nyomnak ki; a zsákot pedig azok kedvelik inkább, akik gyorsabb munkát akarnak végezni. Ugyanis, amit zsákban nyomnak ki, azt tüstént lehet edénybe önteni, viszont lassabban megy, mintha kádban taposnák ki, és kisebb munka a fürtök sajtolással való kipréselése a kádban való taposásnál. XI. § Mindkét fajta munka után, akár zsákban taposták ki, akár kádban, egyformán kipréselik, a szegények pedig, hogy lőrét kapjanak, a kipréselt szőlőszemekhez vizet öntenek, és másfél-két napig a vízben hagyják, ezután ismét kisajtolják, ezt nevezik Loranak, amit megisznak, miután lehúzzák a bort. Mások nem préselik ki a szőlőszemeket, miután vizet adtak hozzá, hanem a hordóban hagyják addig, míg teljesen megérik, és azután isszák a nedvet. XII. § A mértékek különbözők. A nagyobb mértéket, amit mi vödörnek nevezünk, a magyarok Akónak hívják, ezt hatvannégy meszely tölti meg. A kisebbet a magyarok Csöbemek nevezik, ebbe ötvennél több nem fér. A mértékegységek különbségének megfelelően vannak X és XII vödörtől XX, XXI, és XXII vödörig edények. Itt nem kénezik a hordókat, hanem szőlőleveleket főznek meg, és ezek levével mossák ki a hordókat, mielőtt beletöltenék a mustot. A mustnak két fajtája van, egyiket lábbal tapossák ki, a másikat sajtóval préselik ki a szárából és a héjából. Vannak, akik a kettőt összeöntik, mások külön tartják más hordóban. XIII. § Amíg forr a bor, a kamrában a prés mellett őrzik, azután helyezik a pincébe. A legtöbb embernek az erdőben van pincéje, ahol keményebb a föld, föld alatti üreg módjára földbe ásva. A pincéknek ez a fajtája jobb, mint amilyen biztonságos. Ugyanis nemcsak a hideget mérsékli, hanem a fák gyökerei is hasznára vannak a bornak, jobbá teszik, illatosítják. De ezek az erdőkben levők a tolvajoktól nincsenek elég biztonságban. Bár az ajtókat úgy szokták elrejteni, hogy ne maradjon nyomuk, mégis néha ennek ellenére megtalálják, ahogyan elénk tárul egy Félix fürdő melletti 26