Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete
leíró, egyszóval minden, ki valóban teljes buzgalommal szentelé idejét és tehetségét ezen különben előtte is új és szokatlan munkának. Lehetetlen, hogy nagyságod köszönő szavaiból részére egész sort le ne foglaljak." Simon István eredeti ásatási jelentésében Hampel József itt-ott javításokat végzett, kisebb kihagyásokkal a szöveget szakszerűbbé tette, s megjelentette az Archeológiai Értesítőben. A Nemzeti Múzeum főigazgatóját pedig arra kérte, hogy „a nevezett uraknak önzetlen fáradozásukért elismerését nyilvánítani szíveskedjék". Ez minden bizonnyal megtörtént, noha a dokumentum nem áll rendelkezésünkre. A krónikához tartozik, hogy 1910-ben újra ásatások kezdődtek Sárrétudvariban, a munkálatokat Zoltai Lajos, az ismert kiváló régész-történész irányította, második kiszállása alkalmával, október 13-án magával vitte Simon Istvánt is. Két napig a Ferendekhalmon és az iskola udvarán ásattak, majd átmentek a Balázshalomhoz. Október végén ugyanazokon a helyeken megismételték a kutatást, de a Balázshalmon már csak egy nagy kubikus babája volt meg. Azaz a lakosság a Balázshalomban lévő temetőt teljes egészében megsemmisítette. Csak néhány lelet maradt meg, melyet Décsei Sándor gazda és dr. Fekete Gábor orvos mentett meg. Ekkor tárta fel Zoltai a balázshalmi gödörsíros temetkezést. Simon a képviselő-testületi jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1894. augusztus 5-én megtartott XI. (rendkívüli) közgyűlésen még jelen volt, a következő, október 12-i ülésen azonban már nem találjuk a nevét a képviselők sorában. Valószínűleg augusztus végén költözött Debrecenbe, ahol szeptemberben a Mester utcai református leány iskolában kezdte a tanévet. A Vígkedvű Mihály utcai iskolának később igazgató-tanítója lett. Már néhány hét múlva debreceni polgárnak érezte magát, amint az Kossuth Ferenczhez c. verséből 1 2 is kiviláglik: A végzet útján elkövetkezett, Hogy sírba szállott száműzött Atyád. Megtért a vándor hosszú út után, Hónába tért pihenni legalább. (...) Elindultál! Oly jó ezt hallani. Bejárod ezt az áldott, szép hazát, Hogy újra láthasd annyi év után, Mint jó fiú a rég látott anyát(...) 1 2 Debreczcn, 1894. november 8. 2. 261
