Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete
számnál kezdődtek. Minden sírban találtak csontváza(ka)t, némelyiket épen, némelyiket hiányosan, mindegyiket pontosan lemérték. A legtöbb sírból gyűrűk is kerültek elő. A 22. sírban lévő csontváz szájában pénzdarabot is észleltek, a 30. sírban (egy gyermeké volt) 83 apró és egy hosszúkás gyöngyszemet leltek. Simon jelentésében megjegyzi, hogy ez hálásabb terület volt, mint az előbbi, mert kevesebb sír volt megháborítva, így a sírok fekvése könnyen áttekinthető és a mérések is könnyebben eszközölhetők voltak. A két iskolai területen kívül ásatott még a határban is, az Árkos- és a Ferendekvagy Félhalmot szemelte ki erre a célra. Az Árkos-halomban rengeteg égetett földet, tűzhelyet, égett búzaszemeket, vastag agyagedény-cserepeket és egy a domb oldalába fektettet csontvázat találtak. Feltételezése szerint a halom történelem előtti időnek a tanyája volt. A Ferendekhalom viszont szintén Árpád-kori maradványokat takart. Annak nyugati oldalán, csak másfél ásónyomra, ép csontvázra és ép csonka vékony haj gyűrűre akadtak. A keleti oldalon pedig egész sor csontváz került elő, s ott az egyik csontváz koponyája mellett egy nagy hajgyűrűt, egy gyermekcsontváz karján pedig szép bronz karperecet találtak. A halom közepe táján, ötlábnyi mélységben, igen sok krétagolyót ástak ki a munkások. A halmokon csak próbaásást végeztek egyetlen napon. Simon figyelmeztetett rá, hogy a halomnak rendszeres feltárása tudományos érdek lenne, mert innen régebben is sok értékes tárgyat emeltek ki a földművesek, akik a halomnak a felét már gátak töltésére elhordták. Felhívta a figyelmet a rét melletti laponyagra, továbbá a Szerephez közeli halomra, mely éppúgy cserepekben és tűzhelyekben bővelkedik, mint az Árkos-halom. Dr. Tomm Béla 1893. szeptember 12-én kelt, Mesterházy által idézett leveléből kiderül, Hampel József azt kérte tőle és Simon Istvántól, hogy írjanak szakcikket az ásatás tapasztalatairól az Archeológiai Értesítőbe, de a kitűnő orvos ezt elhárította, mondván, mindketten laikusok, régészettel soha nem foglakoztak, az Értesítő soha nem volt a kezükben. Mindazonáltal elküldte az ásatások eredményének rövid leírását, a hozzácsatolt két térvázlattal. Hangsúlyozta, hogy mindkettő Simon István „pontos megfigyelésének és ernyedetlen fáradozásának eredménye". Levelében később ezeket olvassuk: „Szíves levelének végén kifejezett köszönetét hálásan fogadom, nem ugyan a magam, de a helybeli intelligencia nevében: ennek minden tagja felváltva őrködvén az ásatásoknál, valóban oly lelkiösmeretes pontossággal és törekvő buzgalommal feleltek meg önkényt felvállalt tisztöknek, hogy nagyságod szíves köszönetére valóban érdemeket szereztek. S ha megérdemelték mind, mit szóljak akkor az egész munkálkodás tulajdonképpeni lelkéről, Simon István barátomról? Mint az idecsatolt mellékletek is tanúsítják: ő volt a mérnök, a megfigyelő, az osztályozó, a rajzoló, a 260
