Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Egy bihari polihisztor - Simon István élete

kitüntetést, melyet dr. Tomm Béla 1894. március 9-én olvasott fel a közgyűlésen. A testület tudomásul vette a gesztust. „A levél a levéltárba helyeztetni s megőriztetni rendeltetik." Kossuth Lajos halálhíre ismét hazafias tettre buzdította Udvari önkormányzatát. Felkérték dr. Tomm Bélát és Simon Istvánt, hogy jegyzőkönyvileg és emléklapon örökítsék meg Kossuth halhatatlan érdemeit, továbbá a temetésen a község magát küldöttséggel képviselje.

9 A delegáció tagja volt Simon István is. Udvari tartózkodásának legnagyobb vállalkozása az Árpád-kori temető sírjainak feltárása volt, melyről ő maga számolt be az Archeológiai Értesítőben.

1

0 E beszámolónak megválasztja, s erről a nagy férfiút, jelen jegyzőkönyv kivonatának megküldése mellett díszoklevélen értesíteni rendeli. Egyidejűleg a jubileum alkalmául kiadandó, s Jókai összes müveit magában foglaló nemzeti díszkiadás egy példányát a községi népkönyvtár javára a testület megrendeli, az e célra szükséges összeg az 1894 ás 1895 évi költség előirányzatokban lévén kitüntetendő. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár V. 668/b. 3.k. 220. 9 Ötvös Károly jegyző indítványa, március 24. „ Tisztelt Közgyűlés! Mindnyájunk előtt tudva lévő szomorú tény, hogy a legnagyobb magyar, a legjobb hazafi, a magyarok megváltója és idvezítöje, mindnyájunk édes attya, szerény községünknek első díszpolgára, Kossuth Lajos a ravatalon fekszik. Magyarország történelmében nincs nagyobb, dicsőbb alak, mint ö volt. A legfényesebb csillag volt Magyarország egén, honnan világított lángleikével nemcsak nekünk, hanem népek millióinak. O szabadította fel a magyart a rabszolgaság béklyóiból, neki köszönhetjük szabadságunkat, alkotmányunkat, haladásunkat. Az ö szelleme csepegtette szívünkbe a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit, hogy az ma már vérünkké vált, s öröklik azt gyermekeink. De nem beszélek arról, tisztelt uraim, hogy ki és mi volt ö nekünk magyaroknak, hiszen gyönge arra szó és toll, hogy az ő nagyságát, érdemeit kellőleg ecsetelje, de érzem én, érezzük mindnyájan az ő nagyságát szívünk hazafias és mély fájdalmából! Volt, de már nincs többé! Gyászba borította az egész nemzetet. Hazafias kötelességünk azt parancsolja, hogy fájdalmunknak gyászunknak mi is kifejezést adjunk, ezért indítványozom hogy 1-ször Azon körülmény, miként az elöljáróság a község nevében a gyászoló családhoz részvéttáviratot küldött, helyeslő tudomásul vétessék; 2-ör Mondja ki a testület, hogy hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak halála felett a testület hazafias és mély részvétének, fájdalmának jegyzőkönyvileg is kifejezést ad; 3-ör A nagy férfiú halhatatlan érdemei községünk jegyzökönyvében megörökíttessenek, s az e célból szerkesztendő emléklap készítésével Dr. Tomm Béla és Simon István képviselők megbízassanak; 4-er A temetésen a község magát küldöttségileg képviselteti, s ravatalra koszorút helyez 5-örA ref. lelkészi hivatal gyász-isteni tisztelet tartására felkéretik Ajánlom indítványom elfogadását; s azon határtalan tisztelet- és kegyeletnél fogva, mely mindnyájunk szívében él, remélem, hogy indítványom felett vita fejlődni nem fog. Határozat. A tett indítvány minden pontja egyhangúlag elfogadtatván, a község mély részvétének távirati úton való kifejezése helyeslő tudomásul vétetik, s a nemzet legnagyobb fia, Kossuth Lajos halála felett a testület mélyen érzett fájdalmának és részvétének kifejezést ad. Dicső emléke, lángszelleme örökké élni fog a szívekben és elmékben. Halhatatlan érdemei jegyzőkönyvileg megörökíttetni rendeltetnek, s az emléklap szerkesztésére dr. Tomm Béla és Simon István felkéretnek. A temetésen a község magát küldöttségileg képviselteti, s a küldöttség vezetésével dr. Tomm Béla és Ötvös Károly megbízatnak. A ref. lelkészi hivatal gyászIsteni tisztelet tartására felkéretik. Jelen jegyzőkönyv az emléklappal együtt jegyzőkönyvi másolat alakjában a gyászoló családnak megküldeni rendeltetik. A jegyzőkönyv hitelesítésével László János és Simon István megbízatnak. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár V. 668/b. 3. k. 261-263. I

C SIMON 1894: 217-220. 258