Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

tornácon, a kamrában, a padláson is állhattak, s ezek - kihelyezésükkel és állandósított lefedésükkel - alakulhattak később önálló épületekké. A parasztgazdaságok legfejlettebb terménytároló építményei a magtárak. Az ország gabonatermelő vidékein, különösen az Alföldön a XVIII. század végétől kristályosodtak ki a sok variációt mutató, de alapvetően azonos szerkezeti, funkcionális jegyeket hordozó tégla- vagy vályogfallal, nád- vagy cseréptetővel ellátott, egy- vagy többosztatú, gyakran alápincézett termény-, élelmiszertároló magtárak.

5

3 (16., 21. kép) Funkciójukat tekintve ezek egyenes folytatói a XVI. század óta ismert különféle kőből épült granáriumoknak

5

4, de az Alföldön a mai napig fellelhető paraszti magtárak főleg két előzményre vezethetők vissza: egyrészt az eredetileg más rendeltetésű egyes épületek átalakítására, másrészt pedig a volt uradalmi, közösségi gabonásházak adaptálására. A magtárak funkcióját korábban, a XIX. századi gabonakonjunktúra előtt részben a kamrák töltötték be. Itt álltak a gabonás hombárok, kasok, a konyha, a háztartás tárgyai, élelmiszer-tartalékok stb. a különálló kamrákból a gabonatermelő Alföldön alakulhattak magtárak. Ezt nevezték gabonás kamarának, Magtárakká alakulhattak régi sütőházak is, ám ez nálunk egyáltalán nem jellemző. A tipikus paraszti magtárak példaképei azonban sokkal inkább a volt uradalmi, egyházi, mezővárosi gránáriumok, gabonás házak voltak. A Tiszántúlon elterjedt szokás lett, hogy a rangos magtárépületeket a jobb módú gazdák az utcafrontra építették. Ezek az épületek stílusban, külső megjelenésben illeszkedtek a lakóházhoz, és az ezeket összekötő kerítésekkel együtt jellegzetes utcaképet adnak. A módos gazdák kőből épült, cseréptetős magtárait azután a szegényebbek is kezdték utánozni, így felbukkannak ezek föld-, paticsfalú, nádtetős változatai. Fontos jellemzőjük pl. a fiókrendszer, melynek deszkái kiszedhetők, ezáltal a fiókok nagysága változtatható. A fiókokat hombárnak, szuszéknak is nevezik, utalva a korábbi ácsolt gabonatárolókra. A fiókok előtt kisebb-nagyobb munkateret is hagytak, ahol bizonyos munkaműveleteket el tudtak végezni. Terménytárolásra alkalmassá tették a magtárak padlását is, s az aláépített pincében bort, burgonyát is tárolhattak. A paraszti magtárak a XX. század második felében erőteljes pusztulásnak indultak, illetve átalakultak, többek közt nyári konyhává, szerszámos kamrává, sőt a Petőfi utca egyik tekintélyes méretű példányát az elmúlt évben garázzsá alakították, melynek bejárata az utcafronton van. Az is előfordul, hogy bontáskor utcafronti falukat csak kerítésmagasságig bontják, majd cserépsorral lefedve kerítésként őrzik meg. 3

3 VARGA Gy. 1991. 135. 5

4 FÜZES E. 1984. 201-214. 235