Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

fordulóján több szerkezeti változást is megfigyelhetünk. A korábbi előírásokhoz és a tüzelőberendezések átalakulásához igazodva kezdik leboltozni a szabadkéményeket, egyre gyakoribbak a téglából épített tűzfalak, melyeken később elsőként jelentkeznek az előbb említett korstílusok jegyei. A tornácok faoszlopait tégla váltja. Ezeket az új építési műveletek befolyásolják a munkaszervezetet is, valamennyit egyre gyakrabban kőműves mesterek végzik. A házakon kívül legszembetűnőbbek a kerítések változásai az új téglafelépítményű pillérekkel, és a kerítést tagoló utcafrontra épített górékkal, magtárakkal, sütőházakkal, nyári konyhákkal - mely a konyhák átalakításával hozható kapcsolatba -, és a XX. század második harmadában jelentkező vas kapués kerítésbetétekkel. Mindezek mellett egy arányos telekelrendezés marad fenn a lakóövezet, a szérűskert és a konyhakert viszonyát tekintve. A XX. század hozta meg azt a szemléletváltást, ami a lakóházat helyezi a telek központi objektumává, és a módosság kifejezőjévé. Ezzel párhuzamosan - főként a tsz-es gazdálkodás struktúrájának következtében - leszűkül a telken belüli gazdasági övezet, nagy részt vesz el tőle a dísz- és a konyhakert egyaránt. A településen belüli vagyoni differenciáltság ezekben, a ház küllemében és mindinkább a lakáskultúrában mutatkozik meg. Ebben az első törést a két világháború közti időszakban megjelenő első típusházak (lásd: ONCSA) okozták. (17. kép) A század második felének puszta matériára, higiéniára és komfortra törekvő ideológiája pedig egyre jobban elmossa a jellegzetességeket, és az új típusházak megjelenésével azt mondhatjuk, hogy eltűnik a stílus, és a 80-as évekig egyáltalán nem is volt érzékelhető még törekvés sem arra, hogy bármiféle helyi jelleg megmutatkozzon az épületeken. Napjaink információs társadalmának irdatlan impulzustengerében pedig a divatok, sőt trendek gátolják ezt meg. Ezzel együtt kettős a kép a rendszerváltás óta, ugyanis ismét megfigyelhető egy rétegtörekvésnek tekinthető irányzat, mely a tradicionális formákat - beleértve ebbe már az említett új stílus elemeit is - kívánja felidézni. Azt, hogy két korszak között mindig van átfedés, mi sem mutatja jobban, hogy az országos hatású „hagyományőrző" mozgalmak, melyek természetesen az építkezési szokásokra is vonatkoznak, már a 70-es években elindultak, melyek nyomán a hagyományos technikák és formák a kor életszínvonalával ötvöződve ismét újabb megoldásokat és jelenségeket eredményezett. A népi építészeti kutatások már szinte a kezdetek óta nem önmagukban, hanem egy organikus szervezet részeiként a természeti és az épített közeghez, illetve egymáshoz fűződő viszonyukban vizsgálják a különféle építményeket.

1

3 1

3 DÁML. 1975.23; VARGA Gy. 1979. 193. 205