Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

távolabbra folyik, annál sárosabb földet talál, amelyben összefüggő mocsárhoz hasonló medret váj. Ugyanis ott ágakra szakadásával, szélesen szétterülő vizével inkább állni látszik, mint folyni, bár középen folyna, míg két oldalon a partok mintegy tartóztatják a lusta és tunya vizet. Félegyházától egészen Pelbardhidáig messze kiterjedt mezőket és szántóföldeket szel át, ennek vége Kismáriánál és Pocsajnál van, ahol az Érrel, egy hozzá teljesen hasonló patakkal egyesül, és innen még jobban szétterjedve folyik tovább Esztár mellett Gáborjámg, majd Berettyóújfaluig, és amikor Bakonyszöghöz érkezik, végtelen mocsárban szétömölve megszűnik folyni, kivéve az év esős időszakát."

8 A mocsaras terület északon egyfelől a homokbuckás nyíri tájba, az Erdőspusztákba., illetve a Hajdúság pusztáiba megy át, északkelet felől pedig - Újléta, Almosd, Bagamér vonalán - az érmelléki borvidék nyúlik be mélyen a Bihari síkságba.

9 Vidékünkről és községünkről ad e fentinél tömörségében még átfogóbb és érzékletesebb képet Varga Gyula, akinek a sorait származásánál fogva még inkább indokolt idéznünk: „A Nagy-ér, ez az „álmos, furcsa kis árok" (Ady) Pocsajnál folyik bele a Berettyóba. Lényegében itt kezdődik a Bihari-síkság, amely innentől nyugatra hosszan, valójában Debrecentől Nagyváradon át egészen Király-erdőig lényegében összeköti a bihari dombvidéket a Sárrét és a Dél-Alföld többi lapályaival. E tájat a Berettyó és a Sebes-Körös, illetve ezek megszámlálhatatlan mellékvizei, többek közt a Kálló, Kis-Keres, Csíkos-ér, Fazék-ér stb. át- meg átszövik. Ennek következtében itt is találhatunk a mélyedésekben őslápokat (Dobogó), szigeteket, hátakat, laponyagokat, nyergeket, oldalakat, porongokat, akárcsak a Sárréten, de itt még a folyók a tavaszi nagy áradások után viszonylag gyorsan leapadtak. A rendkívül vegyes talajú, de dús vegetációjú tájon viszonylag sűrű faluhálózat alakult ki. Népessége zömmel magyar, sőt több kisnemesi, hajdú-, szabadparaszt-települést is találunk, de - főként a bihari püspökség eredményes buzgólkodása következtében - a XVIII. század folyamán a bihari havasokból kirajzott román telepesek szálltak meg több, korábban elnéptelenedett faluhelyet (Pocsaj, Bedő, Mezőpeterd, Körösszegapáti, Körösszakái, Vekerd stb.)."

1

0 (II-III-IV. térkép) Ezekből a leírásokból igen nagy hitelességgel kiolvashatjuk a vidék valamennyi adottságát. Az építést meghatározó tényezők közül a helyben rendelkezésre álló építőanyag különösen fontos. A kezdetleges szállítási lehetőségek következtében ugyanis a nagy tömeget és súlyt jelentő építőanyag leginkább csak a helyi adottságok felhasználását tette lehetővé. Megfelelő építőanyag Magyarország területén elég * BÉL M. (ford. P. SZALAY Emőke) 1978. 58. 9 VARGA Gy. 1979. 193. 1

0 VARGA Gy. 1989. 77. 201