Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

Mikor elmegy, asszongya a komám, - te híjjuk meg eccer megint, oszt jó borral kínájjuk meg, lássuk ahho mit szól majd. Na, meg is híjták megint. Issza-issza a tiszteletes úr, oszt nem szól semmit. Mán a negyedik pohárral is megitta, még akkor se szól semmit. Akkor mán csak megkérdeztík tűlle, hogy - ezt meg mir nem dícsiri a tiszteletes úr, a rosszat azt bezzeg dics irte. Ja, fiam annak muszáj vót mondogatni, hogy ez bor, ez bor, mer máskippen nem vette vóna bé a gyomrom. " A bor az érmelléki emberek életében jelentős szerepet játszott, így az álmosdiakéban is. A rendszeres borivás mégis leginkább csak azokra volt jellemző, akiknek boruk termett. A szőlősgazdák ősszel és télen saját termésű boraikból naponta egy-két litert is megittak kora reggeltől estig. Akiknek nem termett bora, azok rendszerint a bortermelő gazdákhoz járogattak be, s különböző címen várták, hogy megkínálják őket. Altalános szokás volt, hogy akihez vendég érkezett, borral kínálták. Bálok alkalmával a legények a kocsmában ittak, még ha szüleiknek otthon volt is boruk. Borozgató legények Borozgató álmosdi társaság 185