Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon

Régen a szüret idejét a szőlöéréstől tették függővé. A hegyelnök összehívta a hegybírókat, esküdteket, akiknek maguknak is volt szőlőterületük, és megbeszélték a kis- és nagy szüret idejét. A kisbíróval kidoboltatták, hogy a szüret mikor kezdődik és mennyi ideig tart. Ezeken a napokon engedélyezték a szekérrel való behajtást a szőlőskertekbe, mert ez tiltva volt július végétől a kisszüretig, kisszüret utáni időtől a nagyszüretig. A kisszüret ideje szeptember közepén, a nagy szüret ideje október közepén volt. Ilyenkor nagy volt a vigasság a szőlőhegyen, nagyszüretre már javában forrt a murci, az első szüretelésből készített bor. ,,Bű szüretet, nagy csizmát!" - kiáltották egymásnak az emberek tréfásan. Utalásként arra, ha szüretkor esik az eső, szaporodik a bor. A szüretet megelőző napokon a gazdaasszony kacsát, tyúkot vágott, kalácsot sütött. Nagy szüret idején a szőlősgazda egy süldőt levágott. Nagy volt az előkészület. Meghívták a szüretelőket, általában azokat, akik az év folyamán napszámban segítettek a szőlőmunkában, s természetesen a rokonokat, szomszédokat, komákat stb. Ezek voltak a szőlőszedők, akik egy-egy vederrel, konyhakéssel jöttek. Megreggeliztek: szalonnát, tepertőt, kalácsot ettek és minderre bort ittak. A szekérre felpakolták a sziiretelőedényeket, a kádat, a puttonyt és minden szükséges edényt. Az apróbb gyermekeket a kádba rakták, akik vígan énekelgetve ugrándoztak a kádban. A gazdaasszony is felpakolta az ebédhez szükséges húst, kalácsot, üstöt a főzéshez. Mikor minden együtt volt, megindult a menet. A felnőttek gyalogosan, a gyermekhad a szekéren. Megérkezéskor a gazda elrendezte a szükséges edényeket, kijelölte a legerősebb legényt a puttony hordására, és azt, hogy hol, melyik végén kezdődjék a szőlőszedés. Az álmosdi öregek ma is meghatódva emlékeznek a régi idők szüreti ünnepeire, mert nagy ünnep volt az akkor élő emberek számára. Mielőtt munkához láttak volna, az első sor végében kalaplevéve állt a gazda, és imádkozott, hálát mondtak Istennek, mert hitte, ha áldás nincs a munkán nem sokat ér az, mert „Emberé a munka, Istené az áldás ". Ha a kinti pincében is tartották a bort, akkor a szedést a szőlő darálása és préselése követte. A présből kicsurgó mustot kármentőben fogták fel és lihun keresztül öntötték a hordókba. A gazdasszony is kijelölte a legöregebbek közül a szakácsasszonyt, aki a pajta környékén felállított katlanban szabadtűzön, nagy bográcsban vagy üstben főzte meg a gulyáslevest. Ez volt az ebéd, és utána diós és mákos kalács. A pajta előtti téren nagy, hosszú asztalnál, az ácsolt lócán helyezkedtek el a szüretelők ebédkor. 178