Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon
futottak be a panaszok, észrevételek, a hegybírók jelentései. Erre a tisztségre mindig köztiszteletnek örvendő tekintélyes szőlőbirtokost választottak. 1899-ben a hegyelnök Fráter Zoltán volt a Nagy utcáról, az 1910-es, 1920-as években Kovács Bálint ugyancsak a Nagy utcáról, az 1930-as években Puree Nagy Imre, a Kokadi utcáról. Az utolsó hegyelnök kis Nemes Imre volt az Arany János utcáról (a volt Nagy utcáról). Közgyűlést évente két alkalommal tartottak. Az elsőt minden esztendő január másodikán. Ekkor a hegyelnök beszámolt a hegyközségben végzett munkákról, a bevételekről és kiadásokról, értékelte a hegybírók, az esküdtek, a kerülők munkáját. Nyílt szavazás alapján megválasztották háromévenként az új tisztségviselőket, valamint évente a kerülőt, s megszavazták a kerülő évi járandóságát is. Ez a visszaemlékezések szerint, minden vékás" szőlő után egy véka búza vagy rozs, egy pengő bocskorpénz, két kéve venyige volt. Ősszel a szüret után a kerülő felkereste a szőlősgazdákat és a bért összegyűjtötte. A venyigét azonban már tavasszal mindenki a pajtája előtti részen külön csomóba rakta és azokat a kerülő elszállította. Ha valamelyik szőlősgazdát kár érte, azt a kerülő béréből levonták. De ha a kártevőt sikerült megfognia, s bekísérte a hegybíró elé, a kirótt büntetéspénzből a gazdát kártalanították, sőt a pénz bizonyos százalékában a kerülő is részesült. Általában öregedő, ötven éven felüli emberek jelentkeztek erre a feladatra. Minden kerülő fegyverrel, egy maga készítette furkósbottal és jelvénnyel volt ellátva. A második közgyűlést szeptember hónapban tartották, melyen az évközben felmerült problémákat tárgyalták meg, s ekkor határozták meg a kis- és nagyszüret idejét. Ez mindig az időjárástól függött. A szüret idejét dobolás útján is kihirdették. Erre az időre megnyitották a hegykapukat - ami egyébként augusztus hónaptól zárva volt - a szüret után pedig újból bezárták és szekérrel a kertekben nem közlekedhetett senki sem szabadon. Rendkívüli gyűlés összehívására is sor került. Ilyen volt pl. az 1930-as élvek elején, amikor Derne Imre, a Ludaskert kerülője, akit a csendőrök lopás miatt kerestek, az egyik pajta padlásán főbe lőtte magát, s új csőszt kellett helyette választani. Háromévente választott a közgyűlés hegybírót, s erről megerősítés végett, a főszolgabírónak jelentést kellett tenni. A hegybíró által kiszabható pénzbüntetés mértékét a községi elöljáróság szabta meg. A tolvajlás, kihágások büntetése mellett a szőlőhegyi közlekedési utak, garádgyák, s az azt övező árkok jó karbantartására is 1 1 Almosdon a szántóföldek nagyságának meghatározásához hasonlóan, a szőlőterület esetében is a vékás mértékegységet használták. Egy vékás szőlő = 300-400 négyszögöl. Egy véka, mint gabonaürmérték nagysága tájanként különbözött, 25-35 liter között váltakozott. A métermázsa bevezetése után kb. 25 kg búzának felelt meg. BALASSA Iván: Gabonatermesztés. In: Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. Budapest, 2001. 426. 159
