Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)
A falu alatt már a dombok közül a síkságra hömpölyög, amelyeknek kettémetszett völgyeit és hullámzó földjeit eredetétől egészen eddig folyvást öntözte. Ezután minél távolabbra folyik, annál sárosabb földet talál, amelyben összefüggő mocsárhoz hasonló medret váj. Ugyanis ott ágakra szakadásával, szélesen szétterülő vizével inkább állni látszik, mint folyni, bár középen folyna, míg két oldalon a partok mintegy tartóztatják a lusta és tunya vizet. Félegyházátói egészen Pelbardhidá ig messze kiterjedt mezőket és szántóföldeket szel át, ennek vége Kismáriánál és Pocsajnál van, ahol az Érrel, egy hozzá teljesen hasonló patakkal egyesül, és innen még jobban szétterjedve folyik tovább Esztár mellett Gáborjátng, majd Berettyóújfaluig, és amikor Bakonyszöghhöz érkezik, végtelen mocsárban szétömölve megszűnik folyni, kivéve az év esős időszakát. Ez utóbbi hely körül tengeri gyöngyökhöz hasonlókat terem. Nekem Károlyi Sándor főispán mesélte, aki saját szemével látta, hogy egy Rapolczi nevű debreceni református pap a Berettyó tiszta gyöngyeiből, amelyet Bakonyszöghnél szedett, leányának pártát készített, azt régi szokás szerint viselik a magyarok. Rákokkal és teknősbékákkal tele folyik, nem hiányoznak a potykák, csukák és más halfajták sem, kiváltképp táplálja a lápi csíkot, mivel sáros és mocsaras. Nem is beszélek a vízimadarakról, a récékről, a szárcsákról, amelyeknek végtelen sokasága beborítja és beárnyékolja itt a vizeket. £Vnek nevezik a magyarok azt a folyót, amely a Berettyóhoz mindenben hasonló. Ez ugyanis nem más, mint valamifajta mocsár a Craszna-pataktól kettémetszve, amely a szatmári mezőkről hozza a vizét erre a vidékre. A megyébe Tarcsa falunál lép be, szétterülő vízzel igen lassan folyik Ottomány és Keserö felé, azután Székelyhidaí. mossa, azon túl Diószeg mezőit öntözi, ahol hatalmas területet áraszt el, ott ömlik bele Pocsajnál a Berettyóba. Nagyon híres a halak és madarak nagy számáról. Lápi csíkban nagyon bővelkedik, ezt a lakosok főként megfőzik. Miután fejüket levágták, vízbe dobják őket vagy hideg ecetbe. Megfőzve nagyon kellemes ízűek és kék színt kapnak. A folyó itt már a legtöbb évben majdnem teljesen kiszárad, és hacsak nincs eső, a folyó névre nem szolgál rá. Gyepes és Köleser a Kettős-Körös folyói, belőle erednek, Janosda és Anth mellett elmenve, Békés megye határánál folynak vissza a Körösbe. A Gyepes halakat, kiváltképp potykákat táplál, kövérek és jó ízűek. VII. § Elsősorban Sárrétyet dicsérik, mint a megye legtermékenyebb mezőit, földjei feketék, a Berettyó és az Ér teszi csodálatosan termékennyé. Bármilyen fajtájú gabonából sokat hoznak ezek a földek. Nagyon értékes takarmány is terem ezen a vidéken. Igen közel van ide az Érmelyéke, ennek mezőit az Ér öntözi. Ezeket is a 15
