Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Dani János - Szilágyi Krisztián: Előzetes jelentés a Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlő lelőhelyen 2004-2005 során végzett megelőző feltárásról
hét a megszokott kisméretű házaknál nemcsak nagyobb méretével tűnik ki. Ezek a házak 3 8 a feltárt felület délkeleti részének vízállásos területének („tó") partján helyezkednek el egy csoportban (hat közvetlenül egymás mellett), tehát helyzetüknél fogva is kiválnak a többi császárkori épület közül. A császárkori település két fázisára utalhat az is, hogy a feltárt felület keleti szélén feltárt hét dél-délnyugat-észak-északkeleti tájolású sírból álló, szarmata temetőrészlethez nem igazodott a szarmata települési objektumok egy része. Az a sírcsoport legalább 400 méterre, északkeletre került elő a körárkos síroktól. A hét sírtól délre, kb. 150-160 méterre, a „tó" délkeleti partján került elő két további magányos, bolygatatlan szarmata temetkezés 3 9. A két magányos sír 350-360 méterre keletre volt a körárkos síroktól. Mindkettő gazdag mellékletekkel volt ellátva, de a hatalmas téglalap alakú sírgödörrel rendelkező, 1286. obj. számú volt a két szezon alatt feltárt leggazdagabb (egyenes vaskarddal felszerelt) férfisír. A hulladéklerakóhoz vezető bekötőút keresztezte a 2-3. századi faluhoz tartozó szarmata temetőt. A temető két részből áll. A főúthoz közelebbi részen található az egyszerű gödörsírokat magába foglaló temetőrész, míg ettől, kb. 200-300 méterre, keletre kerültek elő a körárkos (ún. kishalmos) temetkezések. A körárkos sírok közül valamennyi, míg az aknasírok nagy része is korabeli rablásnak esett áldozatul. Némely esetben a fosztogatás olyan mértékű volt, hogy már csak az üres sírgödröt lehetett dokumentálni. A rablás ellenére a körárkos sírokban római ezüstpénz és ezüstből készült ékszerek (torques, nyakban viselt balta alakú amulett) is napvilágra kerültek, a bronz számszeríjfibulák, vascsiholók és kések, valamint korongolt szürke és vörös színű edények mellett. A női sírokban üvegpaszta és borostyángyöngyök, néha egy-egy kalcedonból készült gyöngy alkották a ruházat díszét (ruha aljára, övre vagy tarsolyra varrva) és a nyakláncokat. A fentebb említett hét sírból álló csoport és a két gazdag, magányos síron kívül a hulladéklerakó területére eső felület közepe felé, egymáshoz közel, a körárkos sírcsoporttól keletre, kb. 200-220 méterre került elő két újabb, dél-délnyugat-észak-északkeleti tájolású sír: a 337. obj./859. str. 4 0 és a 721. obj./1677. str. 4 1 számú. A különböző csoportokban napvilágra került temetkezések egymáshoz és a településhez viszonyított időrendjét kizárólag alapos elemzés válaszolhatja meg. A temetőt és a települést nem választotta el markáns földrajzi jelleg vagy határ: a temető a meander alacsonyabb nyugati, délnyugati oldalán, a falu viszont a temetőtől keletre, a folyókanyarulat magasabb, keleti partján helyezkedett el. 38 1162. obj./2680. str.; 1025. obj./2958. str.; 1179. obj./2711. str.; 1224. obj./2776. str.; 1242.obj./2820. str.; 1146. obj./2637. str.; 1104. obj./2581. str. A 1224. és a 1242. obj. számú házakon a 869. obj. számú késő avar árok keresztülvágott. 39 1229. obj./2782. str. (GI-09 négyzet) és a 1286. obj./2914. str .(Gl-13 négyzet). 40 FG-21 négyzetben. 41 FG-22 négyzetben. 21
